2012. febr. 18.

Örömünnep...

Nos, az élet azóta is zajlik rendesen. Apa még fekvőgipszben, de már rendületlenül talpon, igaz járókerettel és meglehetős mozgáskorlátozottsággal. Erre nem is érdemes több szót vesztegetni. Annál is inkább, mert tuti panaszkodásnak hangzana. És részben az is lenne.

De ma pozitív vagyok, ha beledöglök is. Mert... Mosógépem közel egy éves évfordulója alkalmából rájöttem, hogy lehet a mosószeradagolót kiimádkozni a készülékből. Meglehetős műszaki érzékkel, és néha férfiakat is meglepő találékonysággal rendelkezem, éppen ezért már nagyon bosszantott, hogy a masina kifogott rajtam. És amikor elérkezik az a pont, ahol a szép szóval is csak mocskosnak titulálható alkatrészt nemcsak a legjobb barátnőd, hanem saját magad előtt is szégyelled, nos akkor lépni kell. Ha kell, tettlegesen is. Én ma hirtelen felindulásból úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább. Lassan a felrakódásoktól (és a mibenlétük részletezésétől itt most inkább megkímélnék mindenkit) a mosópor és öblítő nem fért bele, meg hát a látvány is... nos, cselekvést kívánt. Elhatároztam, hogy ha kell, erővel tépem ki a helyéről és a jöjjön aminek jönnie kell. Ezt a gép nem akarta kivárni, így inkább elengedte a kérdéses alkatrészt és megmutatta a megoldást. Itt halkan jelzem, erre a használati utasítás nem volt képes. Alig negyed órás aktív és erőteljes sikamika után végre így nézett vissza a reggel még gusztustalanul koszos adagoló. Reszkess technika, újult erővel vetem magam további területek felfedezésébe, immár a fürdőszobán kívül...
ps. a megoldáshoz alighanem hozzásegített kis kedvencem tegnap esti régen várt felbukkanása a Berlini FilmFesztiválon. Nos, Robert, ha arra gondoltál, majd a hajaddal Edwardtól és a rajongóid sikítós táborától is megszabadultál, akkor most rájöhettél, hogy nem sikerült. Az első sokkon átesve úgy döntöttem, bírom ezt a kiskopasz elegáns úriembert a grimaszaival, a mosolyával és még sok mindennel együtt. És csókoltatom újfent elvetélt filmügyi szakembereinket, akik úgy döntöttek, a magyar nézőket aligha érdekli Guy de Maupassant Bel Ami című regényének megfilmesítése (amit ráadásul részben nálunk forgattak).

6 megjegyzés:

Csillagvihar írta...

Adj segítséget, Mosógépek Bűvölője, hogy vetted ki az öblítőrészt, mert azt mindig fogkefével vakarászom. :)

Unknown írta...

He-he... nem az a poén, hogy kivetted, hanem hogy vissza is tudtad tenni... :P :) :) Amúgy én sem vagyok kutya műszaki szempontból, de tényleg kifogott rajtam a kicsike. :)

Jahhh... ki az a Maupassant??? :-/ Tudod, vigyázni kell, nehogy valami elvegye az időt a moziban is a népbutítástól. :(

Golden írta...

Csillagvihar nem mindegy, milyen típusod van, ez egy Ariston és ahogy kiforgatod az adagolót, jobb felső sarkon ki kell akasztani, utána ÓVATOSAN magad felé húzni, mert egy sínen mozog a kicsike. És erre tök véletlenül jöttem rá, mert semmi nem utalt a megoldásra.

Béb írta...

Én úgy jöttem rá, h működnek ezek, h konkrétan egy agresszívebb pillanatomban, a kihúzásnál a mancsomban maradt. Azóta lazán "széttépek" minden mosógépet. :-)

Golden írta...

anyám, az a gyerek miket örököl, apja légiós, anyja meg totálbrutál... :heart:

Csillagvihar írta...

Köszi, azért kérdeztem, mert igencsak ismerős a szerkezet. Nekem is ilyen van.