Nézem az utolsó bejegyzés dátumát és nem is értem, miért nem írtam már olyan régen. Pedig azért zajlik az élet. Colinnal is, de egyébként is. Alessia ennek a megmondhatója :) De annak a történetnek ő a gazdája.
Colin iskolás. Vannak jobb napjai, vannak gyengébbek, de hát ezzel az embergyerek is így van/volt/lesz. Igazából mindent tud, amit ezen a szinten tudnia kell, és ezt büszkén mondhatom, hogy otthonról hozta (vitte) magával. Ami újdonság, hogy a helyben maradás is egész szépen megy már. Ennek ékes példája az otp előtti várakozás, amikor már nem akarja a kerítésrudat kirángatni a helyéről, türelmesen várja, hogy előkerüljek. Ezenkívül ismerkedik az ügyességi játékokkal, amik majd az agility pályán lesznek a barátai (remélem), ugrik, mászik, birkózik, rohan napi két órákat a parkban a haverokkal. Talán ennek köszönhető, hogy amúgy nyurga termete alatt 31 kilót mutat a mérleg. Az izom mégiscsak nehezebb, mint a bébiháj. A hétvégén már 7 hónapos lesz. El sem hiszem, hogy elrohantak a hetek, hónapok, amióta velünk van.
Amióta pedig a magány órái a konyha-előszoba területre korlátozódnak, a lakás rombaborítása is megszűnt probléma lenni. Egy hete már az újságok felaprózása sem jelent neki örömet, így aztán legfeljebb a kutyás cipőmet veszi maga mellé és úgy várja, hogy hazatérjek.
Ha még nem mondtam volna, imádom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése