Colin helyes volt, mert sétáltunk lent a Balaton partján és van egy szakasz, ahol kifut a víz a partra, nincs az a kőgát. Ott felkaptam a szoknyámat combközépig és beálltam a vízbe. Megjegyzem, nem is volt olyan iszonyat-hideg, mint amire számítottam. Colin persze azonnal aggódni kezdett, jött volna kimenteni, de közben majrézott is a nagy víztől. Itta becsülettel, hátha szárazra ihat engem is. Aztán bejött, de be volt tojva rendesen. Leért a lába, tulajdonképpen csak a hasa lett volna vizes, ha nem ugrál, de nem nagyon értette ezt az új közeget. Viszont éjszaka teljesen ki volt ütve, úgy aludt a párnáján, mint egy vizi-hulla, nem is mászott fel az ágyra. Csak reggel. Amikor már visszajöttünk a kertből. Közben a kiskölök úgy jött fel a lépcsőn, mint egy buldózer. Na, ettől a kutya megint betojt, felült az ágyon és nagyon ugatta a „betolakodót”, aki a lépcsőn dübörgött felfelé. Aztán sétáltunk is, megint csak más és más irányba, hadd ismerkedjen Zamárdival. Élvezte rettentően.
Colin egyébként érdekes „tüneteket” produkál. Legalábbis egy goldenhez képest. Ugyanis fél a gyerekektől. Az olyan 3-4-5 éves formáktól. Mostanában ezért nagy zacskó keksz is van a tarsolyomban, ha sétálni megyünk. Ha netán kutyától nem félő, vállalkozó kedvű gyerekesekkel találkozunk, akkor kekszes barátkoztatás folyik ezerrel. Még nem látszik a fény az alagút végén, de nem adjuk fel. Elvégre egyszer hátha lesz unokám is.
Tegnap még sikerült rátennie a maflaságra egy lapáttal. Lementünk a parkba, ahol szokásához híven vidáman játszott az ebbarátokkal. Hazamegyünk, ledől a párnájára a konyhában, várja a vacsorát. Közben benyitok kiskölökhöz, akihez időközben felugrott egy barátja. Hívom őket is vacsorázni. Srác kilép a szobából, Colin pedig menekül. Mert ez a valaki akkor még nem volt itt, amikor ő elment, azóta meg hogy is kerülhetett ide, hiszen nem csengetett senki??? Úgyhogy most itt állok teljesen tanácstalanul, hogy mi a baja ennek a majom kiskamasznak. Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre ijedősebb? Érdeklődve várom az első dörgős-villámlós viharokat, mert a szilveszteri durrogtatás nem izgatta, de hát azóta komoly nagyfiú lett, lehet, hogy legközelebb nem árt majd bepelenkázni :(
1 megjegyzés:
Szerintem ügyesen csinálod, hogy a kellemes helyzeteket jutifalattal erősíted meg..Dorcsa is majrés volt, de amióta megszokta, hogy én ott vagyok, és akkor nem lesz semmi baj, felbátorodott...már a fotocellás ajtótól sem fél, meg az erős zajoktól sem.
Megjegyzés küldése