Kert és más ...

Négylakásos társasház. A földszinten ketten, az emeleten ketten. Az emeletiek 90 fokban elforgatva osztják meg az emeletet az alsókhoz képest. Világos, nem? Szóval, a lényeg: egyedül mi nem látjuk a kertet, csak hazafelé, amikor bejövünk a járdán. A másik három élvezi az igazán méretes kert fáinak és virágainak tavaszi pompáját. És ki nyírja le a füvet, mert már nem tudja nézni, hogy lassan térdig ér? Naná, hogy a párom. Fűnyírás közben az orgonabokrok tövében majdnem "aknára" lép. Hiába na, az ott Morgan kedvenc helye a harmatos hajnali órákon. Papírzsebkendővel felszedi a már-már kőkorszaki leletet, és a nagy lelkesedésben (pont ott ért a munka végére) elpakolja a csomagot a sufniba a fűnyíróval együtt. Az éjszaka derekán álomittas hangon suttogja bele az éjszaka sötétjébe, hogy reggel majd ÉN el ne felejtsem megkeresni és a kukába továbbítani. Mit mondjak, valami romantikusabbnak jobban örültem volna :)

Alessiának...

szóval, ez jutott eszembe róla :)

Morci ...

Azt hiszem nem szeretem, hogy a Nagy Testvér mindent lát. Hogy a gmail-es levelezésben bármiről is essen szó, máris ott a szélén az odavágó hirdetés vagy link ... Ennyit a magánlevelezés "szentségéről".

Boldog szülinapot!

Nem is tudom, melyikkel kívánjak boldog szülinapot! Csempe legyen vagy egy kicsit aprólékosabb mozaik? :)

Nem hiszem el ...

Olyan náthás vagyok, az orrom már tiszta krumpli, időnként csak úgy felrobbanok tüsszentés címszó alatt és vészesen fogy a papírzsebkendő-csomag. Hiába na, időzíteni tudni kell... végül is jön végre a szép idő, vendégségbe is megyünk, sőt ötye-buli is lesz ... mikor robbanjon le az ember lánya?

Morgan

Mostanában látszólag hanyagolom a fiút. Már ami az itteni, róla szóló bejegyzéseket illeti. Pedig amúgy nem, sőt... Az az igazság, hogy egy kutya vagy legyen kölyök, pár hetes apróság - mert ennél nem sok édesebb dolog létezik. Vagy ... legyen idős, komoly, egészséges eb, akivel az élet még soha olyan kiegyensúlyozott nem volt, mint mostanában. Persze, itt igen fontos az egészség megléte. Mert sántíthat szegénykém a korral járó ízületi bajok miatt, arra azért van némi gyógyír. Kicsit süket, sebaj, ezzel nem probléma együttélni. De legyen étvágya, kedve. Kedve a sétához, kedve a bújáshoz. A parkban őszintén megkedvelték a többi kutyások, mert a végtelenségig nyugodt, barátságos. És jópofa. Sok vidám percet szerez mindenkinek, ahogy a kicsiket és kölyköket "örökbe fogadja", játszik, sőt "szaladgál" velük.
Nem tudom, hogy még mennyi időt tölthetünk együtt, de az utolsó évek olyan szépek, hogy nem cserélném el semmiért. Szóval, hogy el ne kiabáljam, Morgan köszöni jól van, csak most a nagy kalandok helyett a csendes hétköznapokat éljük.
(a képen persze nem ő van, de előbb-utóbb feltöltöm az ő új képeit is :) )

Ezek az írek ...

Most próbáljunk meg elvonatkoztatni a boksztól, Robert Dawney Jr-től és koncentrálni a zenére. Nem tehetek róla, de minden filmben, ahol valamilyen ír dallam felbukkan, számomra ott a film lényege :) Így volt ez a Titanic esetében is

Nápolyt látni és ...

Néha azért jó a tv-t nézni. Most éppen egy nápolyi "útifilmbe" futottam bele. A Capella San Severo-ban látható ez a Krisztus a lepel alatt néven nyilvántartott márványcsoda. Az ínas, megkínzott test, a kézfej kiálló csontjai, a végső nyughelynek szánt puha fekhely, mindez beborítva a fuvallatban megrebbenő fátyollal - és mindez márványba álmodva. Tisztelet a mesternek, Giuseppe Sammartino-nak, akinek most meg fogom tanulni a nevét, mert a legnagyobbak közt a helye.

Birkás szép hétfőt mindenkinek!

agyatlan dolog, de világbajnok! :)

Monte Carlo

Tény, hogy mostanában nem nagyon fogott el a vágy, hogy a bennem kavargó gondolatokat megfogalmazzam, közzétegyem. De ma szép nap van, a muskátlikat kiültettem (ugyan még nagyon kis kezdetlegesek, de tudom, hogy nemsokára - ha az időjárás is úgy akarja - szépségesek lesznek), megtartottuk az összes fiú névnapi nagy családi ebédjét (és sikerem volt, bár a sárgarépagolyó rajtam kívül senkit nem bűvölt el), ez a mosolygós legény meg nagy örömet szerzett minden rajongójának (nekem is) - zsinórban hatodszor megnyerte meg a monte carlói tornát. Miután a sérülései miatt elég rossz évet zárt, az idén sem jöttek össze eddig a tornagyőzelmek, nem csoda, ha még őt magát is meghatotta ez a rég várt és bravúros siker. De mire a kupát a kezébe foghatta, tudott már önfeledten mosolyogni is. A Sport2 meg bekaphatja. Legalább egy döntőt nem felvételről kellene közvetíteni. Az interneten viszont nézni tudtam és még Kaplár F. sem tudott felhúzni a szövegével. Uff...

Kampánycsend...

ma hallottam:
"Mi lesz, ha valaki tulipánt rajzol a szavazó cédulájára?
Lesz a Voksán Virág ..." :)

Pofáraesés...

Ma úgy adódott, hogy időm is lett volna, meg kedvem is, hogy végre megnézzek pár korábban felvett műsort. Van a t-home-nak ez a szuper kütyüje, amire fel is lehet venni a műsort. Kapcsolom, erre kiírja, hogy őrajta bizony semmiféle felvett műsor nincs. Pedig egy hete még ott volt az összes. Hívom a hibabejelentőt, majdnem egy óra alatt sikerült "elintéznem", hogy "így jártam, sorry", aztán közös erővel még formattáltuk is a winchestert, hogy a jövőben ilyen meglepetések ne érjenek (bár, ez nem egészen tiszta, hogy ettől miért ne lenne a jövőben újabb probléma, amikor eddig is átlag havonta volt). Nagyon tartalmas délután volt. A büdös életben nem fogom már megtudni mi történt Géniusszal Pécsett és hogy Velence süllyedése ellen mi mindent tesznek az illetékesek. A többi felvett műsorra hál istennek nem is emlékszem, így azok nem fájnak annyira. :(

Tehetetlen ...

az nem lehet, hogy nem vagyok képes jegyet szerezni rá ... :(((

Morcos...

Ma végre meleg van. Erre mit történik? Meghülyülnek az emberek. Legalábbis az autós fajta.
Nagyfiam lovag akart lenni és kis feleségét elvitte kocsival a nyelvvizsgára. Amíg bementek az épületbe, búcsúzkodtak, valaki (a nyomokból ítélve egy kisteherautó) jól meghúzta a kocsi oldalát. De nem úgy finoman, nem, olyan adj neki módon. Még a lemez is átszakadt. Papírt persze nem hagyott ott, elszelelt, mire a fiam kiment, már csak a romos kocsi álldogált ott magában. Nemkicsit idegesen hívja anyját, aki eddig is a családi szaladjide-szaladjoda volt, és mondhatni telefonos segítséget kért a tennivalók ügyében. Idegi állapotára tekintettel inkább átvettem a járgányt és elballagtam vele a szervízbe, ahonnan egyébként 2 napja jöttem el a 3 éves átvizsgálást és költségeit kinyögve. Lefotózták, papírozták, aztán majd jelentkeznek ha vihetem. Még jó, hogy a casco-t nem mondtuk fel rá, ugyanis a kár 600 ezer forint! Itt kicsit eldobtam a parókám, mert azért ennnyire nem látványos a dolog, bár tagadhatatlanul ronda. És hogy általánosságban hülyültek meg az emberek, azt azért merem állítani, mert a Camponától hazafelé jövet kétszer majdnem belémjöttek, letoltak az útról. Mi lesz itt, ha beindul a nyári hétvégi autózás? Rémálom...

Tavaszi fáradtság ...

Majdnem favicc

Hogy hívják a medve mellszobrát?
Mackófelső

A Fantom újra támad ...

A feladat megvan, vadászat indul ...

Ma...

Tojásfa kutyával

A reggeli tökéletes tálalása után gyors romeltakarítás következett, majd irány a telek. De nem a szokott felállásban ám! Ugyanis néhány hét múlva az én 80-as apukám Olaszhonba készül autókázni és mivel ilyen hosszú távot mostanában nem abszolvált, hát a mai nap szolgált arra, hogy meglessük (természetesen az ő tudta nélkül), hogy bírja a 230 kilométer (Zamárdi oda-vissza) "letekerését". Az, hogy az eredeti úticél majd ennek a háromszorosa lesz, hát az egy másik kérdés. Az eredménnyel elégedettek voltunk (bár, időnként figyelmeztetni kellett a manapság aktuális büntetési díjtételek mértékére). Az történt hát, hogy az ő autójával utaztunk, így viszont Morgan nem fért be a keretbe. És a telek Morgan nélkül ... , hát finoman szólva nem ugyanaz. Gereblyéztük a sok falevelet, szedegettük az ágakat és nagyon hiányzott, hogy a szöszi nem lopkodja a kis fadarabokat. Megállapítottuk, hogy a ház sikeresen átvészelte a hosszú telet, a szomszéd srác sem tett benne különösebb kárt, a lakókocsi is rendben, majd gyorsan végeztünk is a munkával és hazafelé vettük az irányt. Itthon a kis álomszuszék talán észre sem vette, hogy nem a megszokott hétköznapok egyike van. Kiskölök társaságában napoztak az erkélyen, amikor betoppantunk. Azonnal a kekszes dobozához állt, behajtotta a kötelező belépti díjat, aztán szundikált is tovább. Nem hiszem, hogy a délelőttöt csuklással töltötte volna, pedig nagyjából 5 percenként hangzott el valami, hogy Morgan így, meg Morgan úgy ... A telek vele az igazi, na.

Ketty...

Ma pénz állt a házhoz! Na, nem sok, de annyihoz elég, hogy potenciális vásárlóként lófráljak egy (két-há...) cipőboltban. Azt nem állíthatom, hogy volt konkrét elképzelésem, mit is szeretnék. Szerintem, ezt a nők általában nem tudják. Valami világosat akartam, kényelmeset, de nem nagyon laposat (mert abban mindig úgy érzem, hanyatt akarok esni), nem öreganyámosat, de olyat, amiben napi 10 óra járkálás meg se kottyan. Ami egy hűvösebb tavaszi napon is jó, de ha véletlenül kisütne a nap, akkor se durran le a lábamról. És ha nem világos, hanem sötét, esetleg vidám színe van, az se baj. Most mondja valaki, hogy igényes vagyok... Csak arra vártam, hogy meglássuk egymást, én felsóhajtsak, hogy igen, ez az. De sajnos sehol a sóhaj, hacsak azért nem, mert pillanatnyilag csak tízcentis sarkakon billegő körömcipőket és térdig érő szandálokat lehet kapni. Ez utóbbi is lehet tízcentis sarkú, esetleg tök lapos. Átmenet nem létezik. A térdig érő szandált meg úgy értem, hogy ami lent 2-3 pánt, az bokában csizma, feljebb esetleg még néhány pánt.. tiszta elmebaj, nő nem tesztelte, max. néhány bulizó tini. A következő őrület meg az volt, hogy amikor némi megalkuvással végre kézbevettem egy cipellőt, hogy talán ez... na, akkor az csak abban az egy méretben nem volt, ami nekem kellett volna. El is ment a kedvem az egésztől!