Tavaly egész sorozatot szenteltem az elmúlt év történéseinek
és az azokhoz kapcsolódó képeknek. Az idén rövid leszek és velős.
Készítettem egy videót, amely a szilveszteri matracpartytól
tart a decemberi Golden-karácsonyig. Előbbiről annyit, hogy a kisebbik fiam új
matracot kapott és a régit szilveszter éjjelén befogtuk a szőrös gyerkőcökkel
és ott összebújva tévéztünk, szundikáltunk, pezsgőztünk és virsliztünk. Senki
nem panaszkodott. A tűzijáték szerencsére ezeket a kemény legényeket nem
zavarja. Jó kis buli volt.
Utóbbi pedig egy Facebook-oldalon szervezett karácsonyi
ajándékozási játék volt. Már ez is hagyomány.
A második képtől sok látszólag azonos kép következik, de ez
csalóka hatás. Ugyanis egész évben sokszor ugyanoda mentünk vissza, a
Hármashatárhegyre kirándulni, a Hajógyári szigetre, a tatai Öreg-tóhoz, a
tihanyi Belső-tóhoz, és persze nagyon sokszor a balatoni nyaralóba. Mivel a
srácokat nem szívesen hagynánk másra, nekünk ezek a hosszú hétvégék adták a
nyaralást. Már évek óta bevált gyakorlat. Egy-két kirándulás is belefért,
Nyíregyháza, Veszprém, Pécs, Fehérvárcsurgó, Debrecen. És az Esküvő. Itthon és
Szingapúrban. Még nekünk szülőknek is egy életre szóló élmény. Csavarogtam a barátnőmmel, így tudom, hogy a közelben van Zoltán-tó és Vöröskő-szikla. Biatorbágyon rendszeresen megfordultam, mert van ott egy Caffé Frizzo... nem, nem amiatt, hanem Erika miatt. Akinek sikerült, ami nekem az idén nem. De örülök az örömének, mert a Roba di Tibero nagyon jó könyv, méltó utódja az Un ombrának.
Ha már könyv. Az idén nem voltam igazán sikeres. Ugyan a szerelmesek napjára még megjelent egy könyvem, de a pályázatokon elvéreztem, és megroggyant a lelkesedésem. De nem baj! Visszatértem az alapokhoz, újraindítottam az olvasós blogot. Aztán ha a sebeim nyalogatásával felhagyok végre, talán újra próbálkozom majd.
Ha már könyv. Az idén nem voltam igazán sikeres. Ugyan a szerelmesek napjára még megjelent egy könyvem, de a pályázatokon elvéreztem, és megroggyant a lelkesedésem. De nem baj! Visszatértem az alapokhoz, újraindítottam az olvasós blogot. Aztán ha a sebeim nyalogatásával felhagyok végre, talán újra próbálkozom majd.
Az idén én képviseltem a családot az egészségügyi
intézményekben. Nem nagyon akartam én ezt, de hát ki akarja. Ahogy a
zárójelentés átadásakor mondták: Tessék
sokkal többet inni, és sokkal kevesebbet idegeskedni! Úgyhogy ha
fogadkozásokat nem is teszek a jövő évre vonatkozóan, ezt azért igyekszem
megfogadni.
Kutyás család vagyunk, Colin és Jack hétköznapjairól árulkodnak a fotók. És az idén még bővült is a négylábúak
csapata Carlosszal, a francia bulldoggal, aki a nagyfiam kutyusa, én csak az
unokánkként szoktam emlegetni. A képeket válogatva rá kellett jönnöm, hogy
emészthetetlen mennyiségben fotózom őket, de legyen a mentségem, hogy a
nagy számok törvénye alapján így sikerül egy-két igazán jó képet is elkövetnem.
A balatoni nyaraló pedig – még számomra is meglepő módon –
egyre kedvesebb, ahogy múlnak felettünk az évek. Volt olyan időszak, amikor a
hajam egyenesedett ki, amikor újra arra vettük az irányt, mostanában
legszívesebben oda is költöznék. A múló idő teszi? Nem tudom. Lehet, csak
egyszerűen vágyom a kertkapcsolatos lakásra, mert itthon a társasházban nem
tudunk élni a kert adta örömökkel.
Mindjárt itt a karácsony. A menü nagyjából kitalálva, a
hozzávalók már a mélyhűtőben. A fa kedves ajándékként már csak a díszítésre
vár. Ha igaz, sikerült a családot meggyőzni, hogy nem kellenek a kínlódva
beszerzett ajándékok a fa alá. Inkább örüljünk annak, hogy még mindig együtt
lehetünk! Nem leszünk együtt mindannyian, ez azért kicsit lelombozza a nagy
ünnepi hangulatot, de a fiatalok most igazoltan távol, nászúton vannak a világ
másik, naposabbik végén. Sok boldogságot nekik! Sok boldogságot
mindannyiunknak!
1 megjegyzés:
Szépen összefoglaltad és a kevesebb néha több :)
Nagyon szép évzárást kívánok Nektek és igazad van a legnagyobb öröm, ha együtt lehetünk azokkal, akiket szeretünk :)
Megjegyzés küldése