Férj lett a kisebbik...

Nem is tudom, mit írhatnék... Aki még emlékszik a saját esküvőjére, tudja... akinek van/volt ilyen korú gyerekeke és bekötötték már a fejét, tudja ... mifelénk így alakult (szigorúan az én szemszögemből) :)

1.       Évek óta külföldön élő fiúcska természetesen külföldön találja meg élete párját is. Nem ám Burgerlandban, kicsit messzebb... túl a Bengáli öblön, még Thaiföldön is túl...

2.       Nyelvi nehézségek vannak, mert minket még alapvetően oroszul tanítottak, családi okokból pedig a németet preferáltuk. Hm, most aztán lehet angolul tanulni.

3.       Az esküvő szervezését a ded veszi a nyakába, önfejű, nem enged az önkéntes segítőknek... az utolsó pillanatban pedig lehetetlennek tűnő ötletekkel bombázza a feladattalanságban eltunyult édesanyját.

4.       A katolikus egyház ... nem bántom őket, pedig lenne miért. De az igaz szerelemnek még ők sem tudják útját állni, hiába találnak ki bármi akadályt, a fiatalok legyőzik őket. Végül egy évnyi szervezés után a nagy nap előtt két nappal tudjuk meg, ki lesz az eskető pap. És azt is, hogy az illető a Balatonon van. Telefon. Majd szombaton ebéd után elindul. Nem egy ideges pap, az biztos. Járatlan család annyit tud, hogy diakónus atya. Bólogatunk. Már minden mindegy. Egy órányi telefonbeszélgetés az ismerkedés a fiatalokkal, próba persze nem lesz, majd alakul valahogy. A végén meglepően szimpatikus esketés. Ugyan az atya megfeledkezik a szülők köszöntéséről, viszont cserébe hosszasan ecseteli, hogy egy gyermek számára a legfontosabb, hogy lássa, érezze a szülei közt lévő harmóniát, hogy ugyanennek a megvalósítására törekedjen majd felnőtt életében ő maga is. Tudja, hiszen ő maga is ebben a templomban kötött házasságot 29 évvel ezelőtt. Az információval gazdagodva, de virág nélkül maradnak a mamák. Igaz, ezt az étteremben pótolják a gyerekek.

5.       Templomi technikus ... meg sem lepődünk... elment nyaralni. A helyettese az esküvő előtt fél órával hajlandó szóba állni az izgatott vőlegénnyel. Aki szerencsére már túl ideges ahhoz, hogy kiboruljon, viszont elég gyakorlatias ahhoz, hogy átszervezzen mindent, hogy a templom is hozhassa a begyakorolt formáját, és majd a menyasszony is megkapja, amire vágyik.

6.       Torta – a ded nem az estét lebonyolító étteremtől rendeli, nem is cukrászattól, hanem a régi munkahelyétől. Ők nem szállítanak ki. Majd az örömanya. A ceremónia előtt két órával 35 fokban, légkondi nélküli autóban, egyedül. Cukrász elkísér, majd taxipénzzel a zsebében távozik. Örömanya pedig a feltúrt városban Fittipaldi stílusban rongyol haza átöltözni, majd vissza a templomhoz. Nem kell nagyon apróznia a dolgot, hiszen fodrásznál két nappal korábban volt, még tart a hőség ellenére is; kozmetikusnál 4 nappal korábban, amikor is kiszeltündésre vették a szemöldökét; a sminkes pedig már amúgy is olyan fejet varázsolt neki, mintha mindenen csodálkozna. A ruhát sikerült az elmúlt napok stressz-evése következtében nem kihízni. Nem akarná lecserélni, mert nincs mire, ráadásul a menyasszony mamája is ugyanebbe a színbe öltözött ... micsoda buli ez mááár!

7.       Étteremmel a szervező férjjelölt vagy 60 e-mailt váltott, sejtem, hogy már a neve hallatán is csuklani kezdenek, de azért halált megvető bátorsággal megyek be a nagy nap előtt két héttel olyan fontos dolgokról érdeklődni, mint hogy hány méterre van a főasztaltól a dj pult.

8.       Virágos az esküvő előtti napon is elfogad még pótlólagos rendelést a menyasszony hajába való díszre, amit az örömanya visz házhoz, hogy aztán ennek örömére őt is jól kisminkeljék, holott még életében nem látott szemfestéket. A helyszínen a menyasszony teljes családja és vagy tíz lány  barátnő, kolléganő figyeli a leányzó átalakulását. Egyikőjüknek sem a magyar az anyanyelve.

9.       A kocsiról az egyik barát gondoskodik. Nyoszolyólánykáról egy másik. Utóbbi a vőlegény kis keresztlánya, aki megrémül a tömegtől és nem hajlandó a rózsaszirmokat dobálni, viszont csodásan fest az alkalomra kapott kis virágkoszorújában.

10.   Bocs, hogy nem kifejezetten időrendben haladok, de hát csapongok, akárcsak a vőlegény, amikor itt-ott megdobott egy feladattal. Mint például az érkezésük másnapján a családi közös programmal, amikor a nagy asztalt körbe ülve apró üvegcsékbe töltögettük az ajándékként szánt illatos teafüvet. Majd felcimkéztük, aztán megcímeztük az ültető kártyákat. Éjszaka érkeztek, hajnalra értek a nyaralóba, az örömapa alaposan megdolgozott a sima útért. A következő éjszaka megérkezik a testvér is – már két éjszaka nem aludtam az aggodalom miatt :)

11.   Az esküvő napján bónuszként megkapom a virágost. Végül is jogos, hiszen már csak én leszek kéznél, hogy visszajuttassam neki a vázákat, autódíszalapot és a 20 db virágos kaspót, amiben a kisebb asztaldíszek vannak.Különböző "iparosoknak" fizetek, fogalmam sincs miért cserébe :)

12.   Két nappal az esküvő előtt páros fotózás. Szépen felöltözve a Várban és a Kopaszi gáton. Remek idő, sok trollkodó turista, hangulatos képek, jó hangulat. Spontán szerveződő találkozó a menyasszony szüleivel. És egy csomó ismerőssel, akik szintén éppen ott örülnek a szikrázó napsütésnek. A délelőtt a próbafodrász és –kozmetikus jegyében zajlik, így aztán a menyasszony akár azonnal ki is mondhatná azt a boldogító igent. A vőlegény is :)

13.   Amikor a nagy nap másnapján az étteremből elhozzuk a dolgainkat, köztük ezeket a tételeket, feldíszítjük velük az otthonunkat. Nem hiábavaló hívság ez, hiszen hétfőn egy villásreggeli keretében búcsúzunk az új rokonoktól. Amit a ded elfelejt közölni, hogy ők mire gondolnak ilyen címszó alatt. Nekem villásreggeli, ha van benne valami meleg. Sült is készül, de bármilyen omlettet kívánság szerint varázsolnék. A fiatalok hol itt laknak, hol a szállodában. Szerencsére hétfőn már itt. A vendégek érkezése előtt két órával a gyerek előkeveredik a szobájukból és megkérdezi, milyen leves lesz? Hogy mi vaaan? Leves?  Igen, az ő szóhasználatukban ez egy korai ebéd lenne. Közel a bolt, futás, fél óra múltán fő a leves, sültek a sütőben, saláták készen, dagad a rizs. Micsoda szerencse, hogy a terítékre nincs gond, mert azt még előző nap megcsináltuk. És micsoda szerencse, hogy a szoba közepén még mindig elfér a régi pingpong-asztal.  Az éttermi virágdíszek és szép terítők, valamint az ünnepi teríték – jelesül Herendi, abból is a Rotschild mintás – nagyszabásúbbá teszik, mint egy öt csillagos szálloda báltermében az ünnepi terítéket. Két kutyával az asztal alatt tökéletes az összkép :D

14.   A kutyák – meglepően jól bírták az őrület hetét, az ünnep napját és a nem kevésbé hektikus levezetést. Talán a melegnek is szerepe van benne, de nyugodtak, sokat alszanak, ami most kifejezetten jól jön. Még ha magát a hőséget utáljuk is. Utáljuk, de azért összeszorul a zabszem, amikor a szertartás előtt fekete fellegek gyülekeznek a közeli Sashegy felett. Szerencsére mellettünk vonul el.

15.   De ne csak rinyáljak! Az étterem csodaszép, a környezete kifejezetten olyan, amilyenről a menyasszony álmodozott, nekünk pedig praktikusan közel van. Az időjárás a két héttel korábbi katasztrofális jóslathoz képest mellettünk van. Az étel finom. A torta túlélte a szállítást, szép is, finom is. A násznép nemzetközi volta ellenére nem feszeng, jó a hangulat. A vendégek másnap sorra jeleznek vissza, hogy régen voltak ilyen remek esküvőn. Igyekszem nem arra gondolni, hogy a gyorsan fogyó rum, gin és vodka mondatta ezt velük. A barátok kitesznek magukért kis műsorukkal. Mindig is kedveltem őket, de amikor a nyegle kamaszból „komoly” férfivá érett srácnak elcsuklik a hangja, ahogy a barátságukról beszél, legszívesebben a keblemre ölelném.  A fiatalok szépek és boldogok. Beszédeik, nyitó táncuk, slide-showjuk mosolyt és könnyeket egyformán előcsal. Meglepő ajándékként a menyasszony egy képzőművész barátnője minket is megajándékoz két képpel a szőrös kedvenceinkről. Meg vagyunk véve kilóra. A testvérek szívmelengetően testvérek ezekben a pillanatokban. Nincs ez mindig így, ezért aztán mégiscsak jó ez a vízálló smink. A nagyszülők jól érzik magukat – ez is fontos! Mi remekül érezzük magunkat, gördülékeny minden, nincs ok aggodalomra. Másnap derül ki, hogy ez mekkora feszültségtől szabadított meg minket. Amíg a fiatalok pihennek, mi a két szőrösnek kedvezünk, hiszen ők is hősies lemondással csinálták végig az elmúlt napokat. Megérdemlik, hogy az éjjel két órás ágybabújás után „hajnali” hét órára már kint legyünk velük a Hajógyári szigeten. De nem bánjuk, mert felhőtlen az örömük és az időjárás is.

16.   Mégis csak sírok kicsit! Tíz nap adatott meg, és őrült tempóban rohant el! Nem igazság! De feledhetetlen napokat töltöttünk együtt, amelyek minden idegeskedés ellenére valószínűleg nekik is, nekünk is a legszebb pillanataink közé tartoznak majd. Nem tudom, mit felejtettem ki a beszámolóból, mert valahogy úgy érzem magam, mint egy különleges utazás után, amikor idő kell az élmények leülepedéséhez, mert egyelőre össze-vissza kavarog bennem minden. Sok időt tölthettünk együtt végre egy év távolság után, de mégis túl keveset. Az vigasztal, hogy szeptember végén újra találkozunk. Hogy később mit hoz az élet, azt pedig egyelőre senki meg nem mondhatja. Egy a biztos, azt remélem, hogy nagyon boldogok lesznek. Kitartanak egymás mellett jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ahogy Pál apostol korinthusiakhoz írt első levelében, a Szeretet himnuszában megfogalmazta, és amit mindketten az anyanyelvükön olvastak fel a szertartás során.

17.   „Szóljak bár az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy mint a pengő cimbalom. És legyen bár prófétáló tehetségem, és ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, és legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok. És osszam el bár egész vagyonomat a szegények táplálására, és adjam bár át testemet, úgy hogy elégjek: ha szeretetem nincsen, semmit sem használ nekem! A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik; a prófétálások – véget érnek, a nyelvek – megszűnnek, a tudomány – elenyészik. Mert rész szerint való az, amit megismerünk, és rész szerint való az, amit prófétálunk; midőn pedig majd eljő, ami tökéletes, véget fog érni az, ami rész szerint való. Midőn gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy viselkedtem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók. Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színről-színre. Most rész szerint ismerek, akkor pedig úgy fogom ismerni, amint én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek között legnagyobb a szeretet.”