Esik az eső és ilyenkor az ember mindenfélét olvas és gondolkodik...

Elöljáróban annyit, David Paradine Frost angol műsorvezető, újságíró, humorista, író, médiaszemélyiség. Volt. Mivel 2013-ban a MS Queen Elisabeth fedélzetén szívrohamban meghalt, vissza kell fogjam magam, mert ugyebár halottról jót vagy semmit. Főleg, ha még a munkásságát sem ismerem különösebben az illetőnek, lévén 2 éves voltam az ő karrierje kezdetén. De barátunk, a Google, segít az ismerkedésben, tehát álljanak itt róla a legfontosabbak:

Olyan nevekkel készített interjút, mint a Beatles, Tennessee Williams, Orson Welles, Richard Nixon a Watergate botrány idején, a jordán király, az iráni sah, az izraeli miniszterelnök, és az összes brit miniszterelnök, valamint amerikai elnök 1964-2010 között. Röviden, a Brit Birodalom Lovagjáról egész egyszerűen az ember nem írja le, hogy hülye. De hát igazság szerint ez már megtörtént, mielőtt  rákerestem volna a világhálón, amikor egy idézetes oldalon olvastam a sorait.

Még akkor sem írok le róla ilyesmit, ha az alábbi idézet is tőle származik: "Ne a sikerről ábrándozz, ha sikeres szeretnél lenni; csak csináld, amit szeretsz, amiben hiszel, és a siker magától jönni fog."  David Frost

Lehet, hogy ez a mondás a 60-as években még igaz volt (bár az „ábrándozás az élet megrontója” szólás már akkor is közszájon forgott), de hogy manapság kis hazánkban valahogy falsul hangzik, az is biztos. Talán így van ez szerte a világban is, nem tudom. Néha azért vannak hírek arról, hogy tőlünk nyugatra még lehet hinni az ilyen álmodozásokban; vagy a kemény munkában.

Van valami, amit szívesen csinálsz. Sokan állítják (a „sok” ugyebár máris relatív fogalom), hogy jól is csinálod, a nagy átlagnál esetleg tényleg jobban. Csinálod, mert hiszel benne, csinálod minden erőddel. A siker mégsem kopogtat be az ajtón. Mert mai világunk fennen hirdeti, hogy a sikerért nem elég megdolgozni, kovácsként kell munkálkodnod rajta.

Nem elég, hogy abban jó vagy, amit szeretsz csinálni, de jónak kell lenned egy csomó számodra idegen, esetleg még kissé ellenszenves területen is ahhoz, hogy a végén a siker (esetleg) bekopogtasson az ajtódon. És a ráadás ... a sikerhez még valami kell: pénz, alkalomadtán sok-sok pénz. Amit a siker, ha megtalál, majd apránként visszaad. Vagy nem. Erre senki nem vállal garanciát. Még a siker sem. 

Na, nem is tudom, minek írtam tele majd egy oldalt ezzel a kis agymenéssel, de a végére is csak azt tudom mondani, hogy ábrándozom továbbra is, közben csinálom, amit szeretek, aztán ha a siker jön, én itt vagyok. Ha meg nem, akkor csókoltatom. Megvolt a lehetősége :P

P.S. David Frostra meg nem hivatkozhatok úgysem.

... és most iszom egy kávét! Lehet, előtte kellett volna ;)