2013. febr. 15.

Nem megy ez a kikeveredés, na...

Amikor levert a láz a lábamról, akkor úgy voltam vele, emberek milliói járnak így, nincs rinya (legalábbis nem nagy), majd hamar túl leszek ezen, aztán újra szép lesz a világ.
Igen ám, de ha két hét telik el - oké, immár lázmentesen - de egyébként minden földi kórsággal verve, akkor már az ember pozitív gondolkodása nagyjából a béka segge alá kúszik. Velem is az történt, hogy néhány nap fekvés és gyógyszerszedés, magamhoz mérten mértéktelen ivás után úgy éreztem, már látom a fényt az alagút végén, felkelek, erős vagyok (erre nem nagyon akadt azért példa), folytatom dolgos kis életemet. De ahogy mondani szokták: ember tervez, ... Arról a fényről meg lassan kiderül, hogy az az a fény, amelyben lepereg előtted az életed... Oké, ez így egy kicsit morbid volt, tudom, de hát mentségemre szolgáljon, hogy kiborít ez a ragaszkodó kór.
Első lépésként sikerült megfertőzni a páromat, ami normál esetben az én állapotom rohamos javulását kéne hozza magával, de most nem ez történt. Körülbelül tíz napja oda-vissza pinpongozzuk a bacikat, versenyt köhögünk és mivel ettől úgysem tudunk aludni, éjszakánként jókat beszélgetünk. Reggelenként meg megértően nézzük a másik tükörképét a fürdőszobában, lám, ő is éppen olyan mosogatórongyban adja elő, mint én magam. Bár, ez meg kell mondjam, nagyon sovány vigasz.
Ott tartunk, hogy olyanoknak örülünk, miszerint, de jó, hogy a gyerekek nem laknak már velünk, legalább őket nem fertőzzük meg, de jó, hogy a kutya egyelőre ellenállóbb, mint mi ketten együttvéve, mert az már mindenképpen tragédia lenne, ha ő is megbetegedne, meg hasonlók...
Amúgy egy ilyen szükséghelyzet óhatatlanul is közelebb hozza a régi házasokat is. Gyógyteákat kortyolgatunk, szemmel tartjuk egymást, hogy a másik beveszi-e rendesen a kanalas orvosságot, figyelünk, hogy álmában ugatva ne a hátán feküdjön, simogatjuk a másik hátát, amíg csillapodik a roham. Szinte már romantikus a hangulat. Csak valahogy mégis vidámabb lenne ezt az egészet valami hatásos vírusirtó program védelmében tenni. Ha a laptopnak működik, akkor nekünk is kéne.

2 megjegyzés:

teide írta...

Már majdnem romantikus a kép, amit lefestettél. Most már keveredjetek ki belőle...!

Golden írta...

azon vagyunk, de makacs egy nyavalya ...