Minden kezdet nehéz... de ennyire?

Ma van a napja, hogy "Vesszen a cukor és a kenyér!" vezérfonalú életmódváltásomba kezdek. Na, igen... ehhez képest az előbb kortyoltam el a mai második 3:1 kávémat. Az elsőt egyszerűen muszáj volt, mert hajnali 4-kor úgy ültem fel az ágyban, mint a jancsiszög és képtelen voltam visszaaludni majd egy órán keresztül. Jobb híján megittam az első meleg löttyöt, aztán nézegettem a youtube-on Szirmay Gergő kritikáját, lásd. alább, és ahogy az lenni szokott, előbb-utóbb elvesztem az éterben. 

 

Aztán persze győzött a természet és visszadőltem a párnák közé, hogy teljesen kiüssem magam, ami jelen esetben azt jelenti, hogy fél 8-kor a kutya bökdösésére ébredtem és kettő, azaz 2 perc múlva már teljes menetfelszerelésben trappoltunk a parkba. Ennyit arról, mennyi értelme van inni ezt a cukros lőrét, amit kávénak csúfolnak. Nos, a parkban felébredtem, de kicsit áthűltem, úgyhogy visszatérve hálásan melengettem kis kacsóim a párom által kavart második 3:1 kávé bögréjén. És ha már tapiztam, akkor persze nem álltam meg itt, hanem be is hörpöltem. Na, ennyit a mai cukormentes napról... 

Szóval, minden kezdet nehéz... a fogyózásé még annál is inkább, de a Nyomorultakat azért szeretném megnézni! Addig sem eszem...