Ma reggel...

Esett egy kis hó! Ettől olyan világos volt a lakásban, hogy hajnalban felébredve már nem tudtam (nem is nagyon akartam) visszaaludni. Aztán kicsit korábban kimentünk Colinnal a parkba, ahol játékra készen ott várt minket Rami, a németjuhász szuka. Akkorát játszottak, de akkorát.. De a srácnak utána még maradt energiája egy kis labdázásra. Már csak azért maradtunk még egy kicsit, hogy én is találkozhassak a szokásos reggeli gazdikkal és fecseghessünk egy kicsit. Ez is kell ahhoz, hogy a nap jól induljon. Itthon a párom forró teával várt és éhes hassal. Együtt reggeliztünk. Colin most fáradtan, tele pocakkal alszik a lábaimnál, én őszintén szólva igencsak nehezemre esik elindulni a dolgozóba, ahelyett, hogy mellé dőlnék és együtt szundikálnánk át a délelőttöt. A következő havas hancúrig.

Minden kezdet nehéz... de ennyire?

Ma van a napja, hogy "Vesszen a cukor és a kenyér!" vezérfonalú életmódváltásomba kezdek. Na, igen... ehhez képest az előbb kortyoltam el a mai második 3:1 kávémat. Az elsőt egyszerűen muszáj volt, mert hajnali 4-kor úgy ültem fel az ágyban, mint a jancsiszög és képtelen voltam visszaaludni majd egy órán keresztül. Jobb híján megittam az első meleg löttyöt, aztán nézegettem a youtube-on Szirmay Gergő kritikáját, lásd. alább, és ahogy az lenni szokott, előbb-utóbb elvesztem az éterben. 

 

Aztán persze győzött a természet és visszadőltem a párnák közé, hogy teljesen kiüssem magam, ami jelen esetben azt jelenti, hogy fél 8-kor a kutya bökdösésére ébredtem és kettő, azaz 2 perc múlva már teljes menetfelszerelésben trappoltunk a parkba. Ennyit arról, mennyi értelme van inni ezt a cukros lőrét, amit kávénak csúfolnak. Nos, a parkban felébredtem, de kicsit áthűltem, úgyhogy visszatérve hálásan melengettem kis kacsóim a párom által kavart második 3:1 kávé bögréjén. És ha már tapiztam, akkor persze nem álltam meg itt, hanem be is hörpöltem. Na, ennyit a mai cukormentes napról... 

Szóval, minden kezdet nehéz... a fogyózásé még annál is inkább, de a Nyomorultakat azért szeretném megnézni! Addig sem eszem... 

Miafranc...

Szóval, január 5. van és mentem a kutyával egy kört. A kis hülye érez valamit a levegőben, aminek köze lehet az Alessia által szaglászott tavaszhoz, vagy csak simán egy kis tüzelő keverék szukához, akinek a nyomában lényegében futva teljesítettük a máskor andalgós park-kört. Mindenesetre hazaérve arra gondoltam, vajon hol lehetne jutányos áron lélegeztető géphez jutni, és egyáltalán be van-e fizetve a december egészségbiztosítási járulékom, mert lehet, hogy szombat este lévén, mennék még egy könnyed kört az ügyelet környékén is heveny fulladási tünetekkel. Lehet, nem is én mennék, csak úgy vinnének, és akkor ne kelljen az illetőnek az adminisztrációs nehézségekkel is megküzdenie a túlsúlyom mellett.
Most két eshetőség van:
1. vagy ennyire szar a kondícióm (erre momentán nem tudnék szebb, de ugyanakkor becsületesebb definíciót), aminek javítására pont a napokban születtek mindenféle tervek, csak ismerve a kitartásomat és önsanyargató hajlamomat... szóval, nem bízom túl látványos sikerben...
2. vagy már megint kiújult a dokik által behatárolni nem tudott, jobb híján allergiás eredetű asztmatikus köhögésem, amire szteroidot kéne inhalálnom. Ez utóbbi variáció lenne a szerencsésebb, mert egy hét szippantás után talán újra kapnék levegőt.
A mérlegre állva azonban félek, a másik variáció a sanszosabb, lévén az érték soha nem látott magasságokban szárnyal. Utálom, hogy most lelkiismeret furdalással gondolok az elfogyasztott mézesekre és gesztenyepürékre, már előre szenvedek a cukor és kenyérmegvonástól (még csak hétfőtől aktuális), és kifejezetten rühellek arra gondolni, hogy öreg vagyok én már, hogy életmódot váltsak. Ahhoz túlságosan jól emlékszem még a pörköltek (és minden más, amihez kenyér kell) ízére. De a kényszer nagy úr, a levegőm meg vészesen kevés... Ha a jövőben esetleg morgós hangvételű posztok születnének, tudjátok be az elvonókúrának.

Elkezdődött...

Ha igaz, hogy az év olyan lesz, mint az első nap, akkor igazán nincs okom aggódni. És még a kötelező lencsefőzelék is megvolt, szóval pozitív gondolatok minden mennyiségben... viszont ma meg kezdődik a munka, úgyhogy csak röviden: Boldog Új Esztendőt mindenkinek!