Valószínűleg ismétlem magam, de azért újra elmondom, hogy kutyát sétáltatni jó. Jó, mert közben a friss levegőn szabadon szárnyal a gondolat, megszabadulva az éppen aktuális adóbevallás nyomtatványának rémképétől.
És ha szárnyal, akkor sok minden előkerül… például az, hogy megfejtettem az idei tél okozta nyomottság okát. Azt mondják, a téli fényhiány az okozója minden pszichikai nyomornak, ami így a tél derekán keveri bajba az embert. Nos, télen nem kéne mindig ilyen baljósan sötétnek lennie a délutánoknak és estéknek. Hiszen ha lenne hó, akkor máris a fény, a tisztaság érzése kerülhetne előtérbe. Ha lenne hó, reggelente aranyszőrű kutyám nem lucskosan térne haza a parkbeli hancúrból, nem kéne embernyi vizet elhasználni a fürdetéséhez, női hajszálakat megszégyenítő gombócokat a fürdőkád lefolyójából kibányászni, valaha szebb napokat látott törölközők sokaságát a szárításához használni, azokat időnként mosni… a sor végeláthatatlan.
Ha lenne hó, akkor odakint hancúroznánk óraszám és utána fáradtan, de örömmel bújnánk meg a jó meleg szobában. A lámpa fényénél az összegyűlt könyvekből mazsoláznánk. De most… irány a tv agyzsibbasztó műsorválasztéka, az internet beszippantó világa, aztán a vadabbnál vadabb álmokkal teleszórt éjszakai „nyugalom”.
De mindettől függetlenül kutyát sétáltatni jó!
PS. és lőn... ma reggelre lett hó (bárcsak más óhajom-sóhajom is így teljesülne!), és ettől nekem máris jobb a hangulatom, bár most a hólapát rémképével viaskodom... de akkora hó még nincs. Kutya viszont így is koszos lett. De... kutyázni még mindig jó! :)
1 megjegyzés:
Nekem is hiányzik a hó (bár a lapátolás és a kocsitakarítás nem...). Amikor reggelente hallom, hogy már megint az eső esik, rögtön elmegy a kedvem mindentől.
Viszont akkor már legalább a tavasz jönne...
teide
Megjegyzés küldése