Tirpákok mindenütt

Látom, ezt a hétvégét mindannyian ennek az "állatfajtának" (bocsi, állatok!) szenteltük. Balatoni nyaralóhely, szezonvég, végre egy kis csend, szűnőben a tülekedés, fékevesztett nyaralói hangulat. A szemközti kiadó házba baráti társaság vagy inkább munkahelyi csapat érkezik. Érkezés után alig egy órával már ordítanak, a sörös dobozok csattannak az úttesten, régebbi és újabb magyar slágerek ahogy a csövön kifér. Félreértés ne essék, nem az eredeti előadók tolmácsolásában ... Tavaly a jó hangulat tetőfokaként betört néhány ablak, a bejárati ajtó, valamint odabent néhány üvegnemű tárgy; a rendőrség éjjel kettőkor halkította le az akkori társaságot. A mostani (minő fejlődés) már a közeg beavatkozása nélkül is csendesült az éjszakában. Idős szomszéd kialvatlan szemekkel bemerészkedik, kéri, hogy a jövőben kicsit halkabban. Barátian hátbaveregetik, hogyne, természetesen, elnézést. A kapun ki se ér, áthallatszik az úttesten is a megjegyzés. Hülye vén faszi, kifizettem, akkor és úgy engedek ki, ahogy akarok. Nemcsak én hallom. Az érintett megroggyanó vállakkal, megszégyenülten távozik. Pedig nem neki kéne.