Na, ezután a kissé megerőszakolt dalszöveg-részlet után egy vallomással tartozom. Én, aki világéletemben szerettem a telet, különösen a havat, nos, én mára be kell valljam, hogy már elegem van belőle így bő egy hónap után.
Gyerekként nagy havakra emlékszem. Befagyott Balatonra, ahol a jégtáblákon egyensúlyoztam, szánkózásra a Feneketlen-tónál, korcsolyázásra ugyanott, a teniszpályán nyílt korcsolyapályán. Évekkel ezelőtt, amikor még a gyerekeink gyerekek voltak és mi gondoskodtunk róla, hogy igazi téli élményekben ne legyen hiány, évente rendszeresen síelni mentünk és ha véletlenül úgy alakult, hogy idehaza is leesett a hó, akkor együtt építettünk hóembert a kertben. Szerettük a havat, szomorúak voltunk, ha a karácsony feketén telt el, örültünk még a hólapátolásnak is, ha közben a másik nyakába is lehetett dobni egy adaggal. Az unokák még nem sokat tapasztalhattak meg belőle, de szerintem nekik is nagyon tetszene. Mára örülünk, hogy a hó és a kristálytiszta hideg szeretetét átadhattuk a fiainknak, innentől az ő feladatuk ezt továbbadni. De ennek az idei télnek legyen most már vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése