Csapongok

 A barátnőm feltett egy posztot, ahol arra a kérdésre válaszolt, hogyha most újra 1981-ben ébredne, mivel töltené a napját. Nincs wifi, nincs mobiltelefon, csendes kis életünk van. Mi lenne az első dolog, amit ébredés után teszünk? 

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy én a magam múltjáról írnék vagy egy vágyálomról, a "milettvolnaha" kérdésre válaszolva. Nehéz ez az utóbbi annak fényében, hogy tudom, mi történt azóta. Mit tenne az a nő, aki ma vagyok, ha újra abban az évben ébredne? Vagy mit tenne az a huszonegy éves, aki már látta a rá váró negyvenöt évet? 

Ami biztos, ha az akkori huszonegyéves ébredne mondjuk egy hétfői napon januárban, akkor egyrészt készülődne az érdekes munkájára (az Ibusz kiutazási referatúráján dolgoztam akkoriban), másrészt tervezgetném a találkozást a Nagy Ővel, akivel már a második évfordulónkra készülődnénk. Klassz időszak volt. Ha azt nézem, milyenné vált a világ azóta, nem biztos, hogy a nyári németországi nyaralásnál bőgve ismételgetném, hogy én haza akarok menni. Ez a mi lett volna, ha ... ha a nagyapám lendkerekes autó lett volna. Nincs értelme.

Mint ahogy nagyon sok dolognak nincs értelme. Nincs értelme a templomban fohászkodni valakihez, aki képes hosszú szenvedés után elvenni egy négyéves gyerek életét. Egy felnőtt sem érdemli meg ezt a sorsot, de egy négyéves gyerek ugyan miért ítéltetett erre a szenvedésre és halálra? És miért érdemelték ezt a szülei, akik szerették, óvták, gondoskodtak róla a szavak legjobb értelmében? Akiknek rövidke élete és a halála összetörte a szívét, lelkét, s akiknek az időközben megszületett kistestvér sem hozza el a megnyugvást a történtek után. 

Mit gondolok a szívem mélyén, amikor a napokban a nagyobbik unokám megkezdte az általános iskolai tanulmányait egy katolikus fiúiskolában? Kihez fohászkodjak, hogy ne érje őt bántás se a tanárai, se a diáktársai részéről? Mert abban a közösségben ő más. A mi nem kicsit elferdült európai normáink szerint mindenképpen. Az óvodában ez nem volt probléma, ott másfél éves koruktól együtt vannak, egy ilyen pici gyereket nem érdekel a különbség. De az évek múlásával hatni kezd rájuk a világ. Egy olyan világ, amit egyre kevésbé irigylek a fiataloktól. Jó, hát nyilván nem kellett volna felidézni a nagyobbik fiamat ért zaklatásokat a gimnázium első évéből és talán nem kellett volna ennek az iskolának a volt diákjai által megfogalmazott fórum-bejegyzéseket sem olvasgatni. Akkor csak örülnék egy kisgyerek életében egy fontos állomásnak. Első osztály! Hűha!

Más. Karácsonyra megleptem magam néhány könyvvel. Nem én fizettem, csak én válogattam és amilyen felületes voltam, becsúszott egy baki, Frei Tamás Bábel című könyve is a csomagba került, pedig az már jó ideje itt csücsül a polcon. Azóta más lett a borító, talán ezért kattintottam mellé. Na, ma fogtam a számlát és a könyvet, hogy becserélem valami másra. Meglepett, hogy erre a Bookline-nál nincs lehetőség. Visszautalják a pénzt, de csere nincs. Nyilván pillanatnyi rövidzárlat okozhatta, hogy az előzőleg kinézett Szlavicsek kötetet ezek után megvettem. Teljes áron. Ha már Szlavicsek Judit... az első kötet a legutolsó írása, a Halál Tihanyban volt, amit elolvastam. Hogy is fogalmazzak finoman egy írónővel kapcsolatban, aki kifejezetten sikeres, hatalmas rajongói tábora van. Nos, engem nem fogott meg. A stílusa nem tetszik, a történet, a rengeteg szereplő és még több szálon és időben futó cselekmény bonyolítása helyenként zavaróan kusza volt. Pedig akartam szeretni, már csak azért is, mert egy kedves ismerős lelkesen ajánlotta, de nem sikerült. Hogy ezek után mégis miért választottam egy korábbi regényét? Mazochista vagyok? Nem. Mindenki megérdemel egy második esélyt. 

A végére hagytam azt, ami a legjobban nyomaszt. Az ünnepek táján próbáltam nem gondolni rá, de ma mindenképpen írok az otthonnak, hogy mostanra hányadik helyen állunk. Egyszerre várom reménykedve és egyszerre rettegek a válaszuktól. Tavaly februárban már kaptunk egy helyet, amit hagytam, hogy anyu megtorpedózzon. Ezt a hibát nem követhetem el újra, még ha a  beköltözése napján az én lelkem egy darabja is belehal majd. Azt hiszem, a Frei könyv címe jelen esetben kissé beszédes. Bábel. Na, az van bennem is, bábeli zűrzavar.