Hétvégén egy kedves barátunk mutatta meg a nemrégiben vett kis lakását. Valóban kis lakásról beszélünk, lévén 40 négyzetméter. Miután pillanatnyilag száz négyzetméterrel nagyobb lakásban élünk, egyelőre a fantáziám még nem hívta elő a képet, hogyan tudnám a jelenlegi életünket egy ilyen parányi helyre tömöríteni. Már felmerült itthon ez a téma, hogy ahogy múlnak az évek, talán jó megoldás lenne egy kis barátságos lakás, ami ráadásul már adott, csak a felújítása esedékes. Két variációban is gondolkodhatunk, 43 és 61 négyzetméterben. Na, de ez még a távoli jövő (vicces, hogy még "távoli" célokat tűzünk ki, na mindegy). Beszéljünk a kis lakásról.
Imádtam, miközben próbáltam elképzelni, hogy a tekintélyes előszobaszekrény, amit a háziak méretre csináltattak, mennyit tudna elnyelni a holmijainkból, ugyanis az volt az egyetlen szekrény a lakásban. Átfutott az agyamon, hogy nyári és téli ruhatár, lakástextil, háztartási eszközök... mennyit kellene kidobnom a mostani cuccainkból? Szinte mindent, csak jelképes mennyiség maradhatna. Bár, ha elnézem anyut, ő se így nyolcvanplusszosan tart divatbemutatót (igaz, korábban se volt erre különösebb hajlama), talán nekem sem ártana kicsit átgondoltabban vásárolgatnom és nem hallgatni a pillanatnyi jónak tűnő ötletektre. A konyhai eszközöknek megintcsak alig húsz százaléka maradhatna. Fogjuk rá, hogy az apró hálófülkét uraló franciágy elnyelné a holmink egy részét, de hova tenném például a könyveinknek egy töredékét? Mert erre még csak különösebb utalás sincs ebben a kis lakásban. Nekem viszont nagyon fájdalmas döntés lenne magam mögött hagyni a kis könyvtárunkat. Jó, lehet bérelni tárolót a társasházban, ott elférnének a bőröndök, az unokáknak őrizgetett "kincsek", fotóalbumok.
Röviden, az apró lakás nagyon tetszett, el tudtam benne képzelni magam ... egy-két hétig. Az fel sem merülhet, hogy ott lássuk vendégül a családot, mert ha két emberen kívül még néhány betér az ajtón, a korábban érkezőknek ki kellene menniük 😁 Úgyhogy a szembesülés ezzel a jövőképpel egy kicsit elbizonytalanított, hogy kell-e, szabad-e vágynunk ilyen féle változásra vagy jobb, ha belenyugszunk, hogy a jelenlegi életünket és az annak helyet adó otthonunkat szeressem továbbra is.
1 megjegyzés:
Csak magamról beszélek: megkönnyebbülés lenne egy letisztult életet újrakezdeni valahol (egy alapos selejtezés után), ahol nem kell annyit takarítani, mindent átlátok, tudom, mi hol van. Nem készülnék a ritka vendégekre, ha jönnek, majd megyünk étterembe. De nem kell ezen annyit vacillálni, senki nem kényszerít a változtatásra, érezd jól magad, az a lényeg!
Megjegyzés küldése