Július 1. óta zajlik anyám lakásában a felújítás. Mostanra eljutottam oda (ahova már tulajdonképpen az első héten), hogy a francba kívánom az egészet. Mert a felújításba ő kezdett bele, értsd: szerzett egy kivitelezőt rekordidőn belül, de persze a munkálatok levezénylését egy elegáns mozdulattal áttestálta rám. Ne kis himi-humi festegetésre gondoljatok, ne adj isten egy fürdőszobai csempe-cserére. Itt a bejárati ajtótól, a nyílászárók cseréjén át, a hálószobai fal odébb rakatásán keresztül teljes vezeték cseréken és burkolatok cseréjén át vezet az út a bebútorozásig. Élete főműve lesz, ha egyszer elkészül. Nekem pedig beutaló az idegszanatóriumba.
Hogy a strang-cserénél átszakadt a födém és az alatta lakó gardróbjába hullott némi kosz, minek következtében fizethettem a tisztítói számláit, csak a bevezetés volt a jóba. Ezért kicsit összerúgtam a port az ott lakókkal, akik most látták elérkezettnek az időt, hogy egy korábbi sérelmükért (amikor anyám nem a javukra szavazott a társasházi közgyűlésen) szívassanak egy kicsit. De ezen már túl vagyunk, a héten már köszöntünk is egymásnak.
Viszont ... a munkálatok eljutottak abba a fázisba, amikor már kezd épülni, alakulni a környezet, és itt jönnek - úgy tapasztalom - az idegesítőbb problémák.
Pl. Veszel egy tükrös panelt jó drágán a fürdőszobába. Bár a hátoldalán kialakították a helyet, ahol fel lehet akasztani, de kampót nem csomagolnak hozzá, ami persze csak akkor derül ki, amikor fel akarod szerelni.
vagy
Ugyanez a panel tartalmaz egy kis szekrénykét. Az ajtó zsanéja és a neki előfúrt furat még köszönő viszonyban sincsenek egymással. Visszaviszem az ajtót és a zsanért a boltba, hogy lássák a problémát. Megértőek. Levesznek a gondoláról egy másik originál csomagot, kibontják, kiveszik a kérdéses kis ajtót. A furat azon jó. Odaadják, a rosszat pedig visszacsomagolják és visszaviszik a helyére. Majd valaki más is pórul jár nemsokára, aztán mehet ő is vissza reklamálni. Jó esetben neki is kicserélik, más esetben visszakapja a pénzét, de attól még nem lesz tükör a falán.
vagy
Nem vehetsz szekrényelemeket, csak "megterveztetheted" álmaid konyhaszekrény sorát. Ne gondoljatok nagy dologra, mondhatnám, egy hülye is sorba tudja rakni a neki kellő elemeket, de ezt terveztetni kell. Ha megrendeled, a 3,30-as konyha 1.100.000,- forintba kerül, de örüljek, mert akció van és csak most, csak nekem 812.000,- forintért oda tudják adni. Hát, a hülyének is megéri. A kollegina mellett ugyanilyen elemekből 2,60-as konyhablokk kínálja magát 140.000,- forintért! Tehát mit teszek én a vevő, aki momentán roppant árérzékeny vagyok... megveszem a konyhablokkot, mondván, majdcsak szerzek hozzá valami kiegészítő bútordarabot. És lőn... a szomszéd üzletben árulnak elemeket is. Igaz, egyetlen szekrény 46.000,- forint, de legyen, egyszer élünk. Persze, így már a pult sem jó, tehát azt is újat veszek, de ez már nem is tétel. És igen, szerelőket is hívok, mert nem vállalom, hogy anyám fejére essen a rosszul felrakott szekrény. Hogy az üzletben egész más árat mondanak a szerelésre, mint a cég, akik kivitelezik, már meg sem lep. Nagyságrendileg más árat! Jönnek, szerelnek. A szekrényelemek persze nem egyforma magasak, de találékonyak a fiúk, megoldják. Azt csak csöndben kérdezem, kinek a mániája, hogy minden nyomorult bútort úgy kell otthon összelegózni?
vagy
Szagelszívót veszel a konyhába, pont olyat, mint a régi volt, mert annak ugye ott a kürtő kialakítva, nem kell perforálni a falat. Aham, de az új készüléken pont annyival esik odébb a lyuk, hogy a régi csövet ne lehessen felhasználni, újat meg égen-földön nem kapsz. Amikor meg mégis, kiderül, hogy a készülékhez a gyártó nem adott (nem is akart, tehát nemcsak a csomagból maradt ki) ún. kiállást, tehát azt még valahol fel kellene hajtani. Csak azt nem tudja senki, még a márkabolt sem, hogy hol.
vagy
Konyhapultnál vízzáró csík felhelyezése a szerelés alkalmával elmarad, mert nincs hozzá sarokforduló és toldó elem, valamint végzáró. Nem tetszett hozzá venni? Én? Azt sem tudom ember, miről beszél. De aki eladta, az se szólt, hogy még ne szaladjak, vigyek ezt-azt, mert kellhet. Nem baj, olcsó a benzin, megyek. Nagy nehezen sarokforduló és végzáró kerül a kosárba, toldó nincs. Sem itt, sem ott, sem amott. Viszont nincs az az ember, aki megvárja, amíg ezeket összeszeded, tehát marad a házi barkácsolás, ez meg pont ilyen jó lett volna ezek nélkül az apró, de drága kis bizbaszok nélkül is.
Nos, ezek egyetlen nap meglepetései. Bele sem merek gondolni, mi lesz, amikor a bútorok majd sorra érkeznek. De persze a többi munka során is folyamatosan voltak/vannak/lesznek olyan kis apró bosszúságok, amik egyrészt pont az időhúzásra jók, másrészt a pénztárca fogyasztására. Ha a saját lakásomról lett volna szó, nincs az az isten, hogy belevágjak egy ilyen felújításba. Ahogy mondani szokás, öreg vagyok én már bohócnak. Nyilván anyám is hasonlóan gondolkodott, azért is lőcsölte a nyakamba az egészet. A határidő november 1. Az egyetlen örömhír az egészben, hogy pillanatnyilag úgy tűnik, az időt legalább tartani fogják. Persze, ne kiabáljuk el..., másrészt még előttünk az átadás-átvétel. Ott még érhetnek meglepetések. Mindenesetre ha gyomorfekély nélkül megúszom, gyújtok egy gyertyát Szt.Antalnak.
