Elöljáróban annyit, David Paradine
Frost angol műsorvezető, újságíró, humorista, író, médiaszemélyiség. Volt. Mivel
2013-ban a MS Queen Elisabeth fedélzetén szívrohamban meghalt, vissza kell
fogjam magam, mert ugyebár halottról jót vagy semmit. Főleg, ha még a
munkásságát sem ismerem különösebben az illetőnek, lévén 2 éves voltam az ő
karrierje kezdetén. De barátunk, a Google, segít az ismerkedésben, tehát
álljanak itt róla a legfontosabbak:
Olyan nevekkel készített
interjút, mint a Beatles, Tennessee Williams, Orson Welles, Richard Nixon a
Watergate botrány idején, a jordán király, az iráni sah, az izraeli
miniszterelnök, és az összes brit miniszterelnök, valamint amerikai elnök 1964-2010
között. Röviden, a Brit Birodalom Lovagjáról egész egyszerűen az ember nem írja
le, hogy hülye. De hát igazság
szerint ez már megtörtént, mielőtt rákerestem volna a világhálón, amikor egy
idézetes oldalon olvastam a sorait.
Még akkor sem írok le róla
ilyesmit, ha az alábbi idézet is tőle származik: "Ne a sikerről ábrándozz, ha sikeres szeretnél lenni; csak
csináld, amit szeretsz, amiben hiszel, és a siker magától jönni fog." David Frost
Lehet, hogy ez a mondás a 60-as
években még igaz volt (bár az „ábrándozás
az élet megrontója” szólás már akkor is közszájon forgott), de hogy
manapság kis hazánkban valahogy falsul hangzik, az is biztos. Talán így van ez
szerte a világban is, nem tudom. Néha azért vannak hírek arról, hogy tőlünk
nyugatra még lehet hinni az ilyen álmodozásokban; vagy a kemény munkában.
Van valami, amit szívesen
csinálsz. Sokan állítják (a „sok”
ugyebár máris relatív fogalom), hogy jól is csinálod, a nagy átlagnál esetleg
tényleg jobban. Csinálod, mert hiszel benne, csinálod minden erőddel. A siker
mégsem kopogtat be az ajtón. Mert mai világunk fennen hirdeti, hogy a sikerért
nem elég megdolgozni, kovácsként kell munkálkodnod rajta.
Nem elég, hogy abban jó vagy, amit
szeretsz csinálni, de jónak kell lenned egy csomó számodra idegen, esetleg még
kissé ellenszenves területen is ahhoz, hogy a végén a siker (esetleg)
bekopogtasson az ajtódon. És a ráadás ... a sikerhez még valami kell: pénz,
alkalomadtán sok-sok pénz. Amit a siker, ha megtalál, majd apránként visszaad.
Vagy nem. Erre senki nem vállal garanciát. Még a siker sem.
Na, nem is tudom, minek írtam
tele majd egy oldalt ezzel a kis agymenéssel, de a végére is csak azt tudom
mondani, hogy ábrándozom továbbra is, közben csinálom, amit szeretek, aztán ha
a siker jön, én itt vagyok. Ha meg nem, akkor csókoltatom. Megvolt a lehetősége
:P
P.S. David Frostra meg nem
hivatkozhatok úgysem.
... és most iszom egy kávét!
Lehet, előtte kellett volna ;)
