DugóDani

Na, végre összejött! Elmentem megnézni Alessiáék új családtagját, mielőtt még ivarérett pasi lesz. Na nem, még csak 10 hetes és kb. úgy néz ki, mint az első képen, mert persze fényképezőgépet vinni elfelejtettem, bár amilyen kis fürge ürge, úgyse tudtam volna egy tisztességes képet csinálni róla.

Vagy Károly miatt, aki - ha valaki nem tudná - Charlie, a golden. Aki rettentő féltékeny. Eddig is igen viharosan üdvözölt, de most egészen oda volt, hogy láthatóan nem(csak) miatta érkeztem. De mert én egy rendes Golden vagyok, azért pracliztam az öreg fiúval, meg gyömöszöltem a buksiját, ami igen fárasztó, mert olyankor őfensége elterül a kövön, ami az én nehezen hajló derekammal már messze van.

Na, de térjünk vissza Dugóhoz, aki amúgy Buddy, de szerintem akkor is dugó, vagy ahogy a saját gazdája aposztrofálta, seggdugasz. Mert az, de az édesebbik fajtából. Barátságos, bujós, vidám, mert hát milyen is legyen egy kölyökkutya. Egészen elképesztő módon apportírozik, és már azt is tudja, hogy a gazdi ölében ücsörögve nem mászunk fel az asztalra, még ha ott éppen mézeskalácsot is rejt egy illatozó doboz.
Azon jót kacarásztam, hogy új családjában mostanában tudatosult csak, hogy ha megnő, akkor azért valahogy így fog kinézni, hacsak nem járnak vele majd kozmetikushoz. Na igen, ez az az eset, amikor ha az embernek éppen nem volt valami problémája, akkor csinál magának. De Dugó szerintem bőven lesz olyan aranyos, hogy ez viszonylag csekély ár legyen cserébe.

Írhatnék hosszú élménybeszámolót a két ebedliről, akik azért rendesen felforgatták a család nyugis életét, már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy egy fél kilós és egy majd ötven kilós kutyust kell összeszoktatni úgy, hogy az egyik ne őszüljön meg idejekorán, de a másik is túlélje. Mert Dugót nem kell ám félteni, rendes gyerek, ott bosszantja az öreget, ahol éri, Charlie meg még nem volt olyan helyzetben, hogy osztozkodnia kelljen szereteten, gügyögésen, játékon vagy éppen egy finom falaton. Mondom... írhatnék, de nem írok... egyrészt, mert az alatt a másfél óra alatt, amíg ott voltam, csak apró töredékét láttam kettejük kalandjainak, másrészt erre való a gazdi (aki viszont mostanában eléggé be van havazva); és nekem sem szabad megfeledkeznem arról, hogy Colinról is írnom illenék időnként.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ez a kis idő is elég volt, hogy kedvet kapjak megint a bébizéshez, úgyhogy nem is baj, hogy ilyen zergekergető hideg van odakint és Colin már nyüzsög, hogy menjünk egy kicsit összefagyni, mert ettől legalább megjön a józan eszem.
De azért... Dugó... akarom mondani, Buddy ... nőj nagyra! ... és mint tudjuk, a nagyság legtöbbször nem mérhető centikben.