Nem az első vitriolos kritika a Nyirkos lepedők címet kapott remek, ami Bálint Orsolya klaviatúráján megszületett, de bevallom, némileg beszűkült érdeklődésem kapcsán elsősorban RP-val kapcsolatban kíváncsian figyelem az írásait.
A vélemény szabad - vallom én is - ezért nem írok indulatból a sorait olvasva. De valahogy sosem tudom szó nélkül hagyni.
Mert szerintem olyan adag előítélettel ül be minden vetítésre, ahol ez a jobb sorsra érdemes srác feszít a vásznon, ami nem engedi őt igazán látni. Néz ő, de nem lát. Ami nem lenne baj, ha aztán ezt a nemlátást nem tenné közkinccsé. És sokan vannak, akik a sorait olvasva döntenek úgy, hogy amit ő nem látott, azt mások meg sem nézik.
Unalmasnak találta a filmet, aztán lassan - és hosszasan - sorolja a látnivalókat. Csendben jegyzem meg, hogy a regényt olvasva én sem rágtam tövig a körmöm izgalmamban; a könyvhöz képest még lendít is a történeten a gazdag látványvilág.
Külföldi kritikusokra utalni, így név nélkül, elég tisztességtelen megoldás; az embernek óhatatlanul a messziről jött ember azt mond, amit akar mondás jut eszébe. És a történeti hűség kedvéért, a külföldiek között talált volna elismerőt is, igaz, az aligha illett volna a koncepcióba.
A "véresen kezdő" rendezők amúgy jó nevű színházi rendezők (nevük talán említést érdemelt volna: Declan Donnellan és Nick Ormerod), akik számtalan riportban elmondták, hogy nekik miről beszélt a történet, miért alkalmaztak annyi közeli felvételt etc., de szakmai kérdésekkel alighanem esélytelen lett volna vitába szállni. Ahhoz érteni kéne hozzá. Elfogadni, hogy esetleg van más nézőpont is az enyémen kívül.
Ah, a kedvencem... bamba bámulás... csak egy gondolat: megnézem én azt az arcot, amely néhány fillérrel a zsebében egy kártyaasztalon heverő vagyonra fókuszál. Lehet így is élni? Ennyire értéktelen eszközként bánni a pénzzel, miközben korog a gyomor és lyukas a cipőtalp? Annyi arca van a főhősnek, de aki leszólni akarja az alakítását, mind ezt az egyetlen, kevesek által megértett pillanatot választja. Kérdem én, mit látott a mulatóbeli vadász arcán, a nyomortanyán tengődőén, az előkelő társaságban feszengőén, a halott mellett lázálmokkal küszködőén, a bosszúterveket kovácsolóén, a hölgytársaságon megvető mosollyal végigtekintőén... és sorolhatnám? Na igen, alighanem ezek a jelenetek voltak, ahol kritikusunk nézett, de nem látott. Kár érte.
Nem kell diploma annak megértéséhez (még RP alakításában sem), hogy megértsük milyen céllal jut el a reménytelen nyomorból az első megalázó vacsora után a női szalonokon keresztül a felismeréshez, ami végül pénzhez, ranghoz, hatalomhoz segíti. És igen, Georges Duroy csak egy szex- és pénzéhes, haszonélvező, üresfejű ösztönlény, és ugyanakkor rafinált törtető. A kettő nem zárja ki, sőt feltételezi egymást. Ha RP ezt a figurát adta, akkor pontosan azt hozta, amit Guy de Maupassant megálmodott. Ellenszenves mert és tudott lenni, ami az oly sokat kárhoztatott tinibálványsága után kifejezetten merész vállalkozás volt. Megpróbálta és ami még meglepőbb, sikerült is neki.
Vámpírosra vett figura - ettől az erőltetett utalástól ugyan sikító frászt kapok, ám legyen, amennyiben az élősködésre céloz vele. És ha mélyenszántó párbeszédekre vágyik, talán nem ebben a történetben kellene keresnie. Miért is várnánk akadémikus székfoglalót az üresfejű törtetőtől?
De egy valamiben egyetértünk... a tetszetős külsőségek, köztük RP feneke, amit Bálint Orsolya említésre méltónak tart, melyen oly sokáig időzik a kamera... nos, hangozzék bármilyen profánul, a történet lényege ez (illetve hát hősünk eleje, de legyünk szemérmesek és érjük be a fenekével). Ezzel jut előre ágyról ágyra henteregve, ugyanis éppen ezért volt a regény a századfordulós francia realizmus egyik legmerészebb alapműve.
Mint mondtam, a vélemény szabad. Talán az alkotóké is, hogy nekik így szólt szívből ez a történet. Nem rágta szájba a történelmi hátteret, mert a jelenség, amiről mesélni akart, jóval túlmutat téren és időn. Egy szerencsés adottság, egy ismeretség napjainkban is előre vihet, sőt repíthet akár érdemtelenül is bárkit, akinek van gyomra élni a lehetőséggel. Ezzel a mai korral próbált párhuzamot vonni a film, s ehhez nem kellett a misztikus harmadik szem, hogy a néző meglássa.
John Malkovich - na, igen. Nagy formátumú színész, bár megengedem magamnak, mint nézőnek, hogy időnként falra másszak a manírjaitől. Ő sem tökéletes minden szerepben. Szépfiúként momentán még költői túlzásként sem igen tudnám elképzelni. A hátsójával még nem volt alkalmam szembesülni, vagy csak felejthető élményt nyújtott, de a hátán nem rá való puttonyként cipelte volna ennek a szerepnek a terhét.
A néző, aki az ilyen kritikának nevezett nemtelen leszólás után megspórolja a borsos mozijegy árát, nemhogy látni nem fogja a filmet, de nézni sem. Ez a cél? Eredménytelenségre kárhoztatni és ezzel bizonyítani, hogy RP nem lenne színész, csak egy csinos arc, akit felkaptak és itt az ideje az elejtésének is?
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy barátnőm, akivel férfiak kérdésében merően eltérő az ízlésünk, az újságokból folyó "kritikák" ellenére bizalmat szavazott néhány filmjének és elismerően szólt róla, mint színészről. Nem miattam. Ugyanis ő ennél nyíltabb, őszintébb, szókimondóbb és pártatlanabb. Igaz, nem is kritikus.
Ps. a témához szorosan kapcsolódik egy márciusi írásom, amit itt találtok
http://goldenblogja.blogspot.hu/2012_03_01_archive.html
és egy bónusz
4 megjegyzés:
Ööööö.... az én vótam?? :O :) Na, kicsit nem figyelek oda, aszt' csatlakozhatok is a fan clubhoz... :P :)
És még: igazából nem tudom elképzelni, hogy a művészet bármely területén lehet objektív a kritika. És így talán nincs is rá semmi szükség. Mindenki képes saját magától látni és hallani, egyáltalán hogy jött ez divatba, hogy egy-két ember majd megmondja, hogy én mit gondoljak?
Úgy Alessia, hogy manapság ez a divat!
Ha valakinek az okosoktól eltérő véleménye van az gáz, mert ha egy okos kitalálja, hogy valami rossz, akkor a sok ökör megy utána, mert XY azt mondta! Nem vennék észre még véletlenül sem valamiben a jót, a lényeg, hogy fikázni lehessen!! Tény és való, voltak részek amik nekem sem tetszettek a filmben, de RP igenis rengeteg arcát mutatta meg, csak a tisztelt cikkírónak el kellett volna kicsit vonatkoztatni mások véleményétől!
Heni, az a baj, hogy van olyan okos is, aki dicséri... innentől rejtély, hogy például miért nem ő a hangadó...
Megjegyzés küldése