Anyás...

Úgy tudom irigyelni azokat a nőket, akik a lányukkal (anyjukkal) "barátnőként" is tudnak létezni. Ez nálunk valahogy sose ment. Gyerekkoromban is inkább apás voltam, bár tény, hogy egy-egy stikli után (mint például nem akarooom megenni a tökfőzeléket!) anyai védelemre szorultam inkább. Aztán később, a fiúzós korszak ... amikor ott ült az ágyamon arra várva, hogy bejöjjek az ajtón és mártírarccal emlegette fel a másnap kora reggeli kelést... brrrr ... (megjegyzem, látta az ablakból, hogy a kapu előtt beszélgetünk egy órája, tehát biztonságban hazaértem, nem kellett volna várnia rám). Közben a szigorú atya nyugodtan szundított. Bízott bennem. Meg bízott abban a nyegle kölökben, akivel kavartam. Aztán az esküvő előtt, amikor leendő anyósommal és vőlegényemmel mentem menyasszonyi ruhát választani (ez azért örökre tüske marad), pedig nála senki nem volt boldogabb, hogy bekötötték a lánya fejét és nem csak ... szóval, értitek... Még a legjobb kapcsolatunk a gyerekek kis korában volt, tényleg nagyon sokat segített. Aztán a fiúk felnőttek, a nagyszülők kicsit hanyagolva lettek (pedig nem, mert a vejük mániákus családegyesítőként rántja össze a családot szinte minden vasárnap, vagy a hosszabb hétvégékre). Amióta a cukorbetegsége (amit egyébként fantasztikus önuralommal kezel)lett a fő elfoglaltsága, hááát... enyhén szólva is kibírhatatlan tud lenni. Kovács II. őrmester még az átkosból a közelébe se érhetne; ő tudja a tutit, mindenben csak neki lehet igaza, ha más csak próbálkozni mer, sértődik, beszólogat ... nehéz a neki egyébként alanyi jogon is kijáró tiszteletet megadni, na. Most éppen kölcsönösen beolvastunk egymásnak. Pedig általában bírom cérnával, de most valahogy elpattant. Tudom, hogy igazam van, tudom, hogy sok dolgot ferdén lát, tudom, hogy rá kéne hagynom ... nem ment. Őt ismerve, sose fogja belátni, hogy nincs igaza, nekem kell majd valahogy derékbatörve eléjárulnom (amit már előre utálok, mert ha legalább igaza lenne ...)Ugyanakkor meg ... 73 éves ... csak 23 év van közöttünk. Barátnők is lehettünk volna ... így meg egy hálátlan lánygyerek vagyok ...