Ülök a buszon, mögöttem egy házaspár beszélget. A busz éppen lekanyarodik az Erzsébet hídról és a férfi megjegyzi, milyen csodás a gellérthegyi vízesés a körülötte ezer színben tobzódó természettel. Azt mondja, olyan, mint a vörösboros marhapörkölt. Nagyot nyelek és elismerően biccentek, ez egy remek hasonlat. Aztán eljátszom a gondolattal, hogy ott a vörösesbarna levelek mellett az az aranyszínben játszó bokor meg maga a sütőtökkrémleves pirított tökmagokkal. Az ősznek tényleg csodás színei és ízei vannak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése