Nos, ez a szájsebészeti vizit nem állt meg a dagadt arcnál és fültől fülig érő véraláfutásnál. A krampácsolás nyomán javasolt Augmentin szedése nem várt fordulatot hozott az életembe. Mindenesetre most örülök, hogy a beavatkozással nem vártam az utazás előtti hetekig, hagytam egy hónapot a regenerálódásnak, mert momentán úgy fest, még az is kevés lesz.
Szóval Augmentin. Hat napig szedtem, mindenféle mellékhatás nélkül és amikor már feledtem volna az egész rémálmot, megjelentek az első pöttyök a mellkasomon. Szolídak, de nyilván nem odavalóak. AI a barátunk, tehát megkérdeztem, hogy az antibiotikum szedése után napokkal is lehet-e számítani ilyen jelenségre és már jött is a válasz, hogy naná, sőt... És igen, már az altesti tünetek is beköszöntek, úgyhogy elballagtam a patikába és egy doboz Lordestinnel és Canesten Duoval tértem haza. Akkor még úgy éreztem, részemről mindent megtettem a gyógyszerkiütés kezelésére. Három nap múlva már láttam, hogy én ehhez kevés leszek, mint sünben a dauer, mert a piros pöttyök időközben vörösek lettek, összefüggő foltokká váltak és látványosan terjedni kezdtek a karomra, fejemre, lábamra is. AI szerint ez is várható volt, de ez önmagában még nem nyugtatott meg. A bőrgyógyász szinte megörült nekem, mert a sok alibi bőrpanasz mellett végre valami kihívással is találkozott. Felírt egy Medrol nevű tablettát, ami szteroid és ipari mennyiségben kell szedni, folyamatosan csökkenő adagban, majd a hatodik napon kontrollra menni és annak fényében dönt majd a további terápiáról. Egyelőre kicsit aggódom, mert a lórúgás ellenére a foltok még vidáman terjednek, sokasodnak és vörösödnek. Kizárólag az éjszakai órákban viszketnek, nyilván mert akkor jó melegben vannak, de a cél érdekében sem vagyok hajlandó a fridzsiderben aludni. Talán az is hozzájárul az éjszakai viszketéshez, hogy napközben vagyok annyira magamnál, hogy fejben eldöntöm, nem akarok vele foglalkozni és keresek valamit, amivel elnyomom magamban a vakarózás késztetését. A múlt héten ez heveny ablakmosásban, függönymosásban és nagytakarításban öltött testet. Most akár csendben hálás is lehetnék ennek a francos kiütésnek, amiért végre rászántam magam erre az attrakcióra, mert a nyáron eléggé elhanyagoltam a kétlakiságban az otthonunkat és a végére már úgy éreztem, egyszerűbb lenne egy dinamitot dobni a közepére, mint nekiállni kivakarni a centis porréteg alól. Megboldogult ifjú koromból is úgy emlékszem, mindig azokon a Nehéz Napokon voltam a legaktívabb, úgy látszik, ez amolyan női beidegződés, nem megadni magunkat a kínlódásnak, hanem aktívan túllendülni rajta.
Ja, a barátnőm elültette bennem a frászt, hogy nem rubeola ez? Úgy tudom a családi legendáriumból, hogy voltam rubeolás kisgyerekként, amúgy meg AI azt válaszolta a kérdésemre, hogy bár a kiütések könnyen összetéveszthetőek, de a kialakulásuk körülményei és kísérő tünetei már nem, úgyhogy maradunk az eredeti nyavalyánál. Meg hát bízom azért az idős doktornőben, hogy ő nem téveszti el a dolgokat. Aki egyébként egy angyal és akivel kb egy héttel ezelőtt már találkoztunk, mert kertrendezés közben megszúrt valami. Nem volt tüskés növény, a szúrás leginkább egy méhcsípésre emlékeztetett, de nem láttam a tettest. Viszont két nap múltán körkörös vörös folt jelent meg a helyén és én persze betojtam, hogy még egy Lyme kórt is sikerült összeszednem. Zárás idején estem be a bőrgyógyászatra, de fogadott, megnyugtatott, hogy ez csak egy ismeretlen eredetű rovarcsípés, adott krémet és két nap alatt már a nyomát sem láttam a szúrásnak. De akkor jött... nos, nem a Tenkes kapitánya, hanem ez a fránya kiütés, úgyhogy visszakerültem hozzá. Most aztán lett dolga velem elég 😉
Na, hát itt tartok. Emberek közé menni elég cinkes, mert ugye nem fertőző, de egyre kevésbé tudom elrejteni egy sállal, így meg úgy néznek rám, mintha leprás lennék. Bár, ez talán azért jobb, mint amikor a nagy véraláfutásommal mentem közéjük és úgy festettem, mint aki egy otthoni családi viszályban a vesztes oldalon maradt. Bár, ezzel kapcsolatban a napokban láttam egy kis viccet, ahol a monoklis feleséget a férje jött látogatni, talpig gipszben. Visszatérve a kiütésekre... remélem, keddre már javulni kezd a helyzet, mert egyelőre a rengeteg gyógyszer ellenére is terjed tovább. Ebben az esetben aztán már képzelegni sem merek, hova fajulhat el a dolog. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy kivonjam magam a forgalomból, mert annyi a dolog még az utazás előtt és nem utolsósorban anyu elhelyezésével. Úgyhogy drukk-drukk, ujjam keresztben és más vuduságok... ideje elindulni a javulás útján!
