Ma van a 44. házassági évfordulónk. Szép szám, apró szépséghiba, hogy ebből talán kettőt-hármat jutott eszünkbe megünnepelni. Magyarázhatnám a dolgot, hogy szerelmesek ne szeptember első napjaiban házasodjanak, hiszen később a gyerekek a tanévkezdéssel úgyis kiverik a fejükből a jeles napot, de éltesebb korunkban már végképp nincs erre mentségünk. Ma is a nagyfiam első exapósa (basszus, hogy már ilyen is van) köszöntött fel minket, mire észbe kaptunk, hogy tényleg, jééé. Gáborra minden évben számítani lehet, hogy nem feledkezik meg születésnapokról, névnapokról és még a házassági évfordulónkról sem. Csak azért érzem magam ezügyben kényelmetlenül, mert én bizony nem tartom számon az ilyesmit a nagyon közeli családtagokat kivéve, és hát az egy igencsak szűk kör, még az unokatestvérek sem férnek bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése