A nyaraló nekünk létszükséglet ezzel a kis lütyő négylábúval, aki egész egyszerűen nem tud uralkodni magán és olyan szinten védi a területet az otthoni társasház kertjében, amivel lehetetlenné teszi, hogy élvezzük annak adottságait. Alattunk egy építésziroda van, ahova ráadásul néha vadidegen ügyfelek érkeznek, de a lányokkal sem hajlandó megbarátkozni, pedig egyikük egy szálkás tacskó gazdája, s mint ilyen jó eséllyel indulhatna a barátkozás útján. Nem tudhatta, hogy Jamienek a kutyás gazdi lét még nem biztos belépő a barátkozáshoz. De nem hajlandó megbarátkozni a másik lenti lakó unokáival sem. Még így sem, hogy a sajátjainkkal nincs problémája. Szóval, kimondhatjuk róla, hogy teljesen antiszoc, úgyhogy mindenkinek jobb, ha mi a nyaralóban töltjük az időnk nagy részét. Itt sem egyszerű a képlet, mert szomszédok itt is vannak telken belül, de ezt már évekkel ezelőtt orvosoltuk két kis kerítéssel, már csak nem szabad megfeledkeznünk annak zárásáról sem. Ettől függetlenül ez egy remek hely, őrült boldogsággal várja, hogy kiszállhasson. Már ahogy az M7-esről lekanyarodunk és lassul a kocsi, tudja, hogy hamarosan birtokba veheti a kertet és lesznek majd izgalmas séták a tóparton, ahol lehet pancsolni, döglött halban henteregni, mindenféle fura állatokat találni, de akkor is partner, ha csak ülünk a stégen és nézzük a végtelen vizet. Március elejétől lejárunk és október végéig biztosan megtartjuk ezt a jó szokásunkat. Ez az évből nyolc hónap. Akár elég is lehetne, de igazság szerint mindig marad bennünk hiányérzet és vágyakozás, amikor le kell zárni a házat.
A címben azt írtam, elszaladt a nyár. Nos, a hőkupolás része hál istennek, tényleg elszaladt. (Istenem, lassabban futott, mint én Jamie után) A jó idő most jön, ahogy elmarad a forróság, néha esik egy kis eső, nem olyan megerőltető a séta és esténként lehet a tűz mellett melegedni akár. Szeretjük az őszt, mint ahogy szerettük a tavaszt is. Vicc, hogy egy nyaralóban pont a nyarat nem szeretjük annyira. Az idén a helyi önkormányzat se segített azzal, hogy kitiltotta a kutyásokat a tóparti sétányról a főszezon idejére. De most újra miénk itt a tér, élünk is a lehetőséggel és nagyokat sétálunk. Évezzük a látvány látványát (Hadházi után szabadon), a költöző madarak készülődését, a felhők játékát, még a lócitrommal bőven megajándékozó fogathajtó versenyt is. Szeptembert írunk, papíron elszaladt a nyár. De most jön az az időszak, amikor legjobban élvezzük a "birtokot".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése