Ujjam csuriban, de elvileg a dolgok már a célegyenesben. Az intézmény befogadta a jelentkezési lapot, feljegyezte magának a kért időpontot. A bőrgyógyászat keddre ígérte a papírt, tüdőszűrőre akármikor lehet menni, azt is megejtjük a héten, ugyanígy a laborral, ami ugyan pénzért lesz, de igazság szerint már nem tétel a többi mellett. Ugyan van egy megjegyzés, ami kicsit zavar, mármint ha az érkezésünkkor éppen teleház lenne (miért lenne, ha tudják, hogy jövünk), akkor a betegszobában helyezik el anyut. Nem égbekiáltó a különbség a normál a szobával, de azért na...
Amúgy van valami, ami szintén piszkálja a csőröm, de hát nem vagyok ráhatással, örüljek, hogy mindenki "segítőkész", én meg felrakhatom a sejhajom a repülőre. Az otthon napi 7.200,-Ft-ért fogadja anyut, teljes ellátással, orvosi felügyelettel, programokkal, etc. A kutyaszitter napi 7.000,-ért vigyáz őkelmére és én állok minden más - esetleg - felmerülő költséget, meg persze a kaját is viszem. Kicsit túlzásnak érzem. Ráadásul már előre izgulok a kis szőrös miatt, miket fog szegénykém gondolni, hogy miért nem megyek érte. Mert azért az anyu talán tudni fogja, hogy mettől meddig tart az otthonban való elhelyezés. Tavaly volt egy érdekes kiszólása, amikor a harmadik hét táján panaszolta a szomszéd ágyra érkező néninek, hogy a lánya - mármint én - már három éve bedugta ide.
Na, de most már teljes melleszélességgel az unokákra tudok koncentrálni, most még gondolatban, aztán majd igazából. És ez az, ami igazán számít!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése