Nem titok, cseppet ráfókuszáltam Velencére... ez időnként előjön nálam, mint másnál a herpesz. Mondjuk, sajnos néha az is kitört rajtam, de azt közel sem élvezem annyira, mint Velencéről olvasgatni.
Szóval, ... hogy ne múljék el nap anélkül, hogy valami könyvet ne rendelnék (hogy törném el a kezét, aki kitalálta a netes rendelést, meg az antikváriumokat... na, jó, ez utóbbiakat talán mégsem), egy ideje már kerülgettem Donna Leon könyveit. Krimik... a jó öreg Agatha felülmúlhatatlan ebben a témában, mert Dan Brown azért valami más tészta, szóval ideig sikerült ellenállnom. Csak azt értem el vele, hogy most, ha esetleg első olvasatra beleszeretnék a szerző írásaiba, akkor jócskán lesz mit pótolnom.
Na, szóval... Leon könyvei mind Velencében játszódnak és állítólag a gyilkosság körülményeinek felderítésén túl meglehetősen jó helyszínrajzot is nyer az olvasó, meg egy kis hangulatmorzsát, éppen csak annyit, hogy folyamatosan élvezze, hogy Velencének egy általa nem ismert világát is meglesheti. Ma úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt neki!
Csendben bevallom, hogy rögtön három könyvvel adtam meg ezt az esélyt, ami elsőre talán túlzásnak tűnhet, de akkor már azt is elárulom, hogy antikvár példányokról van szó, tehát hárman teszik ki egynek az árát. Így meg a hülyének is megéri, hát még nekem, nem igaz?
Na, szóval
Cián Velencében
Halál idegenben és
Végzetes áradás... kíváncsian várom, mire jutunk egymással...
Itt meg egy írás a szerzőről, ha érdekel valakit:
http://katherines-bookstore.blogspot.hu/2013/09/vita-velence-felett-donna-leon.html
