Mit mondjak,nem egyszerű megfogalmazni, ami kavarog a fejemben. Már legalábbis úgy, hogy aki olvassa majd, ne fogja a fejét, hogy Jézus, ... ennek a nőnek elgurult a gyógyszere...
Van az a többé-kevésbé köztudott dolog rólam, hogy Velence szerelmese vagyok. Ezt most tegyük félre. Csak egy picit. Van egy másik, talán kevésbé köztudott, hogy rajongó vagyok... az illető személyét talán már felfedtem itt is, bátor vagyok, mint a vak katonaló, szóval bevallom újra, Robert Pattinsont nagyon kedvelem. Nem.A.Twilight.Miatt!
Remek színész, amit mostanában azok is kezdenek elismerni, akik eddig már a neve hallatán is fanyalogtak, de ez itt most nem a reklám helye. (És veszettül helyes, kedves fiú, de ez most megint nem tartozik a tárgyhoz.) Július 31-től megy majd a mozikban az Országúti bosszú című filmje. Nézzétek meg, és minden további magyarázkodás szükségtelenné válik. Bár, engem már a Remember me-vel is megfogott, de hát én korán fel szoktam ismerni a tehetségeket :P
Szóval... készült egy riport a sráccal abból az alkalomból, hogy Cannes-ban két filmjével is ott volt. Návai Anikó készítette a riportot, akinek jó szokása Robertünket mindig meglepni valami magyaros ajándékkal. Volt már Palya Bea cd, gulyásleves, és most... Szerb Antal: Utas és holdvilág című könyve. Fel is keltette a fiú figyelmét, amikor hozzáfűzte, hogy ezt a könyvet 40 nyelvre fordították le. (Van 40 nyelv?) Aztán hozzátette, ha elolvassa, talán kedvet kap eljátszani vagy akár megrendezni. A próféta szóljon belőle!
Namármost! Ez a könyv hiányzott irodalmi élményeim közül, igaz, a Pendragon legendát is filmen láttam Latinoviccsal, könyvben még adós vagyok. De ha egyszer Robertnek fel lett adva házi feladatként, akkor nanáni, hogy én is kíváncsi lettem. Irány az antikvárium.hu... és mára már a kezemben is van. A borítón Velence, a Sóhajok hídja... *sóhaj... már érdekel!
1. fejezet, első sorok:
"A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal.
Már mikor a motoscafon az állomásról befelé hajóztak, és elhagyták a Canale Grandét a rövidebb út kedvéért, Mihálynak feltűntek jobbra és balra a sikátorok. De ekkor még nem sokat törődött velük, mert eleinte teljesen lefoglalta Velence velencesége: a víz a házak között, a gondolák, a lagúna és a város téglavörös-rózsaszín derűje."
Na, szóval... így lehet eljutni egyik rajongás tárgyától a másikig... és ez nem belemagyarázás... a dolgok előbb-utóbb összefutnak. Az összetartozók mindenképpen. :)
P.S.
Most olvasom, hogy a Gyulai Várszínházban (Ladics-ház) július 24-én bemutatják a színpadi változatot. :( Annyira megnézném, de komolyan. Már csak azért is, mert fogalmam sincs, hogy lehet ezt színpadra álmodni. Ha esetleg valaki... meséljen majd róla!
