Fájdalmas gyönyör...

...és itt most jól meglepődik majd, aki a mostanában divatos szürke árnyalatos és megannyi követőjének stílusában számít a folytatásra, mert nem szexről lesz szó, hanem a nyelvről, a mi édes anyanyelvünkről, amely egyszerűen olyan játékos, hogy az már gyönyörködtet. Romhányi, a rímhányó óta tudjuk, hogy vannak kis hazánkban különlegesen fogékony elmék, hogy a szavakat úgy öltsék egymáshoz, hogy abból valami vidám, szórakoztató kis zönge érződjön ki, akkor is, ha egyébként dráma bújik meg mögötte. Mint ahogy a következő újságcímben is (amit tegnap este félkómában volt szerencsém megtalálni, most hajnalban viszont sehol nem lelem, így aztán majd valószínűleg később frissítem ezt az írást a pontos információkkal, de ezt most egyszerűen muszáj leírnom):
A lett lakó mája lett a lakomája...  - hát nem gyönyörű? XDDD

Ez a hét is monnyon le!

Nem elég, hogy a hétvége a nettelenség középkori homályában telt el, a hétfő a szokásosnál is durvábban köszöntött ránk.
A Balatonon ugyebár mindjárt megszűnik az analóg tv-műsor, vettünk is set-top-boxot, a tv elvileg jó, a vétel erőssége rendben, de a kép egy idő után fut, magyarázat egyelőre nincs, csak egy csomó kiegészítő ketyere, amikről már kiderült, hogy tök feleslegesek.  Ez szül időnként némi feszültséget, főleg, ha egy nyolcvan feletti asszonynak ez az egyetlen igazi szórakozása.
Más. Anyósom alatt néhány emelettel ázik egy lakó. Ez elsősorban neki rossz hír, de ebből kifolyólag a tíz emeletes épület minden fölötte lakóját megpróbálják előkeríteni a nyaralási szezon közepén, kinek a lakásából indul az "égi" áldás. Felrobogok, gondnok vizsgálódik, mi is ázunk, csak még nem túl nyilvánvalóan és fölöttünk még három emelet, abból kettőben ki tudja, hol nyaral a lakó.
Telik a nap, mindenki végzi a dolgát, aztán estefelé bekapcsolom a tűzhelyet, hogy a jól megérdemelt vacsoránkat összeüssem. Aztán ráküldöm a másik "rózsát" is a kerámia lapon, mire elalszik mind a kettő. A sütőben sincs még világítás sem. Remek. A biztosíték a helyén. Párom igyekszik úrrá lenni a helyzeten, szétszerel, fázist keres... úgy tűnik, talán mégsem a herkentyű, hanem a falban lévő vezeték a ludas. Ez semmivel sem jobb hír, ha a vésésre gondolok. Szerelőt kerítünk, holnap jön, onnantól Isten és az ő útjai kifürkészhetetlenek.
Kicsit fásultan leroskadunk a tv elé, mire az az átok kiírja, hogy az Ön készüléke nem alkalmas a hdmi... és itt ne akarjátok, hogy idézzem, mert egyrészt nem tudom, másrészt nincs is jelentősége... hülyeség az egész, mert csütörtök délután még alkalmas volt, csak megsértődött, hogy hétvégére magára hagytuk.
Ez az a pillanat, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy nyugtatót vegyen be, esetleg egy marék zsilettpengét... és még csak hétfő van. A horoszkópom a múltkor nem egészen ilyesmit vázolt fel nekem...