Nem tecc....

Bartók Béla út... a jó kis antikvárium helyén Nemzeti Dohánybolt. A szomszéd ajtó pedig egy általános iskola bejárata. Lehet, hogy a srácok nem látnak be, de azért még látják, melyik a fontosabb. :/

Reggeli bosszankodós

Mostanában eléggé feladtam itt a posztolást, de ma korán reggel felhúztak egy riportműsor kapcsán, úgyhogy muszáj volt "tollat" ragadnom, hogy kiírjam magamból a morgolódásomat.
A márkaszervizekről volt szó, hogy vissza kell terelni az autósokat a helyes útra, mert tűrhetetlen, hogy az emberek a független szervizekben, meg mindenféle sufni-szerelőknél javíttatják az autójukat. Mert ez így maga a tömény életveszély, és akkor az adóügyi vonzatait most nem is akarják kidomborítani, csak az én biztonságomat, a családomét, meg az utcán járkálókét, akit én személy szerint veszélyeztetek, ha nem márkaszervizbe viszem a kocsit.
A riporter tett egy halvány próbálkozást arról érdeklődve, hogy miért ilyen magasak ott a költségek, és hogy valami rendelet értelmében a márkaszervizek kötelesek megosztani a technológiát a független szervizekkel, aztán nem vitte tovább a témát, pedig szó eshetett volna a márkajelzés nélküli, de azonos gyártóktól beszerzett azonos minőségű és töredék árú alkatrészekről is... meg a biztosítókkal való érdekes kapcsolatukról.
Saját példa: néhány évvel ezelőtt a kertünkben szétlopták az alig másfél éves autónkat. Vittek belőle szinte mindent, kerekeket, kormányt, sebváltót, rádiót, légzsákokat. A rendőr szerint profi márkaszerelő volt az illető, mert egy felesleges karcolás nem esett a járművön, ami kellett, azt vitték. A maradékot trailerre pakoltattuk, vittük a márkaszervizbe, ahol ezt a hajnali kipakolást egy hónapnyi visszapakolással és horribilis számlával hozták rendbe. Szerencsénk volt, volt biztosításunk és volt annyi jóindulat a biztosítóban, hogy megtérítse a kárt, bár sok mindent nekem kellett bizonyítom a vásárlási papírokkal, mert a márkaszerviz, akiktől vettük, nem tette ezt meg. Viszont... felszámolta az ellopott alkatrészek kiszerelési munkadíját, amit a biztosító szemrebbenés nélkül kifizetett... Na, így megy ez... Mondanám, hogy nem általános, de voltak más kellemetlen élményeink is, úgyhogy rövid időn belül egy független szervizben találtuk magunkat, ahol hosszú évek óta lelkiismeretesen, gyorsan, megfizethető áron dolgoznak. Ugyanúgy nem látok bele a javítási folyamatba, csak a tisztára suvickolt autót kapom kézhez (mellesleg a márkaszerviznek ez sem volt fontos - kész ujjlenyomat-gyűjteménnyel vihettem haza a kocsit), de nekik tudok hinni, mert a számlán még sosem szerepelt megmagyarázhatatlan tétel.

Új idők, régi történetek, új árak

Érkezik a könyves reklám a levelező fiókomba... olvasom... ez nekem de ismerős!
Hunyadi József: A viharmadár c. könyve jelenik meg hamarosan ... Petőfi Sándor élete úgy, ahogy még nem olvastál róla, az ember a sorok mögött etc.  Ára: 2.999,-Ft, de most 25 % kedvezménnyel megrendelheted.
Odaballagok a könyvespolchoz, ezt bezzeg megtalálom, nem úgy, mint a múltkor A muránói üvegfúvót (zárójelben, azóta már az is előkerült), hamarosan a kezemben az 1972-es kiadás 14,- forintért :)

http://www.konyvtunder.hu/index.php?tid=199964

Boldog új évet!

...és hamarosan itt a Karácsony

Kívánok minden erre járónak békés, meghitt ünnepeket, gyertyafényt, lágy dallamokat, hóesést és forró sült gesztenyét, forraltbort és illatos teát, mézes süteményt és fenyőillatot!
Kívánom, hogy visszagondolva az évre, a szép és jó emlékek legyenek többségben, hogy reményteljes, boldog új évet várhassatok egészségesen, fizikailag és lelkileg egyaránt!
Kapcsoljátok ki a gépeket és beszélgessetek a szeretteitekkel, játszatok a gyerekekkel, unokákkal, a szerelmetekkel! Ne mondjátok, írjátok senkinek, hogy KEKÜ meg BÚÉK... legyen idő a szavakra!
Puszi
Golden

Mikulás és más gondolatok

3 évvel ezelőtt azt hittem a szívem szakad meg december 6-án reggel. Morgannal tartottunk az állatorvoshoz, hogy örök búcsút vegyünk tőle, mert már nem akartuk, hogy tovább szenvedjen. Ez a kép akkor készült, és ahányszor ránézek, annyiszor szorul össze a szívem, mert a kép alapján csak egy öreg kutyust látok, tele bizalommal, mert a családjával autózott. Az nem derül ki ebből a képből, hogy már úgy kellett kézben elvinni a kocsiig, hogy már nem tudta végezni a dolgát, pedig nem bántuk volna, ha akárhol teszi is.
Aki szereti a kutyáját, annak is szembesülnie kell a kegyetlenül nehéz döntéssel, amikor el kell őt engedni;

... és bár így leírva talán rosszul hangzik, de bármikor merem vállalni a véleményem, hogy ha kutyásnak vallod magad, akkor újra hazaviszel egy kis négylábút, egyszerűen, mert muszáj, és lehetőleg minél hamarabb. Én is azt hittem, hogy idő kell, amíg erre rá tudom szánni magam, de borzasztó rossz volt hazamenni az üres lakásba, úgyhogy december 11-én beköltözött hozzánk Colin. Nem Morgan helyett, nem őt pótlandó, mert arra a kis vakarcs úgyis képtelen lett volna. 15 év nagy idő, rengeteg emlék, szépek és kevésbé szépek, érzések és hangok kísértik ilyenkor az embert. Nem felejteni akar, csak a fájdalom csillapítására törekszik, és ezt a szerepet az új jövevény hiánytalanul biztosítja. Aztán telik az idő és azon veszed észre magad, hogy Morgan emléke mellett a szíved már ezé a kis terroristáé, aki imádja tépni a papírt és a fülhallgatót, a távirányító a mániája és a strandpapucs, de a dugi nasi vagy a szőlőzsír sem rettenti el. És neveled, de haragudni nem tudsz rá, hiszen baba még, próbálgatja kis oroszlánkörmeit, hogy egy kis képzavarral éljek. És idővel meghálálja a törődést és igazi társsá válik.

3 éve történt, de mintha tegnap lett volna, hogy az öreg puttonyos nemcsak vitt, de hozott is boldogságot a családba.

DugóDani

Na, végre összejött! Elmentem megnézni Alessiáék új családtagját, mielőtt még ivarérett pasi lesz. Na nem, még csak 10 hetes és kb. úgy néz ki, mint az első képen, mert persze fényképezőgépet vinni elfelejtettem, bár amilyen kis fürge ürge, úgyse tudtam volna egy tisztességes képet csinálni róla.

Vagy Károly miatt, aki - ha valaki nem tudná - Charlie, a golden. Aki rettentő féltékeny. Eddig is igen viharosan üdvözölt, de most egészen oda volt, hogy láthatóan nem(csak) miatta érkeztem. De mert én egy rendes Golden vagyok, azért pracliztam az öreg fiúval, meg gyömöszöltem a buksiját, ami igen fárasztó, mert olyankor őfensége elterül a kövön, ami az én nehezen hajló derekammal már messze van.

Na, de térjünk vissza Dugóhoz, aki amúgy Buddy, de szerintem akkor is dugó, vagy ahogy a saját gazdája aposztrofálta, seggdugasz. Mert az, de az édesebbik fajtából. Barátságos, bujós, vidám, mert hát milyen is legyen egy kölyökkutya. Egészen elképesztő módon apportírozik, és már azt is tudja, hogy a gazdi ölében ücsörögve nem mászunk fel az asztalra, még ha ott éppen mézeskalácsot is rejt egy illatozó doboz.
Azon jót kacarásztam, hogy új családjában mostanában tudatosult csak, hogy ha megnő, akkor azért valahogy így fog kinézni, hacsak nem járnak vele majd kozmetikushoz. Na igen, ez az az eset, amikor ha az embernek éppen nem volt valami problémája, akkor csinál magának. De Dugó szerintem bőven lesz olyan aranyos, hogy ez viszonylag csekély ár legyen cserébe.

Írhatnék hosszú élménybeszámolót a két ebedliről, akik azért rendesen felforgatták a család nyugis életét, már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy egy fél kilós és egy majd ötven kilós kutyust kell összeszoktatni úgy, hogy az egyik ne őszüljön meg idejekorán, de a másik is túlélje. Mert Dugót nem kell ám félteni, rendes gyerek, ott bosszantja az öreget, ahol éri, Charlie meg még nem volt olyan helyzetben, hogy osztozkodnia kelljen szereteten, gügyögésen, játékon vagy éppen egy finom falaton. Mondom... írhatnék, de nem írok... egyrészt, mert az alatt a másfél óra alatt, amíg ott voltam, csak apró töredékét láttam kettejük kalandjainak, másrészt erre való a gazdi (aki viszont mostanában eléggé be van havazva); és nekem sem szabad megfeledkeznem arról, hogy Colinról is írnom illenék időnként.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ez a kis idő is elég volt, hogy kedvet kapjak megint a bébizéshez, úgyhogy nem is baj, hogy ilyen zergekergető hideg van odakint és Colin már nyüzsög, hogy menjünk egy kicsit összefagyni, mert ettől legalább megjön a józan eszem.
De azért... Dugó... akarom mondani, Buddy ... nőj nagyra! ... és mint tudjuk, a nagyság legtöbbször nem mérhető centikben.