Buli a parkban

Winston, az angol buldog két éves lett. Ebből az alkalomból barátai nagy bulit szerveztek. Volt ott minden, kaja, pia, nők... Az utolsó képen az ünnepelt éppen Zserbót, a golden lányt prütyköli, Colin asszisztálása mellett. A pezsgőt nem a kutyák fogyasztották :)

Fő a biztonság!

Colin nem szeret fekve utazni. (A csomagtartóban vagy a padlón meg naná, hogy nem.) A hátsó ülésen üldögél, és ha egyedül viszem, akkor ugye nincs aki fogja, aki megvédje, ha hirtelen fékezéskor előreesne. De...Hámja van, és most sikerült a biztonsági övbe kapcsolható kis kiegészítőt is venni, így aztán most már egy kicsit nyugodtabb vagyok. Őt meg nem zavarja. Egyelőre :)

Bolond virág

A szomszéd karácsonyi kaktusza ma reggel :)

Ha az időjárás nem kegyes hozzánk

nos, akkor bizony Colin fürdik. És még szerencsésnek mondhatom magam, hogy hagyja magát langyos vízzel leöblíteni. Hogy nem rázza meg magát azonnal, előbb megvárja, hogy egy régi fürdőköpennyel betakarjam. Az már csak ráadás, hogy a fürdés után türelmesen üldögél mellettem, amíg a fürdőszobát is rendbe teszem (bár, erre nem kérte senki), és nem hisztizik rögtön a kajájáért. Mintagyerek mondhatnánk. :)

Babakocsis reggel

Hát, kutyásokkal sosem normális egy reggel. De ez olyan jó! A történetnek több szála van. Például az, hogy Colin eddig valamilyen oknál fogva félt a babakocsiktól. Ha jött egy velünk szembe, akkor képes lett volna a járdáról lemenni, de pórázon is úgy osont el mellette, mint aki csak abban bízik, hogy az a guruló szörnyeteg nem fogja váratlanul megtámadni. Komolyan azon gondolkodtam, hogy megkérek egy kismamát, pár percig engedjen bennünket ismerkedni a szörnyeteggel. De Roziék ezt ma reggel megoldották.
Bemutatták ugyanis a saját spéci babakocsijukat. Ami kifejezetten kistermetű kutyák számára készült, kutyás boltban lehet kapni. Ebben tologatva ugyanis be lehet vinni (elvileg) áruházba, étterembe is. Rozi szereti is az ő kis kocsiját és féltékenyen őrizte az érdeklődőkkel szemben. Colin pedig végre közelről is megszaglászhatta ezt a guruló valamit és rájöhetett, hogy nem kell félni tőle. Most már csak az a kérdés, hogy a jövőben nem keresi-e majd mindegyik hasonló járgányban az ő kis szőrös barátnőjét?

Colin második napja az iskolában

Okosak vagyunk, flegmák, megjátsszuk, hogy már csuklóból tudjuk a gyakorlatokat. Olyan hihetően adjuk elő, hogy még néhány oktató is elhiszi. Aztán előkerül a "kukac", és rögtön kiderül a turpisság. Sajnos erről a mai napról nincs kompromittáló fotó, pedig tuti sikere lenne például annak, ahol Colin egyik végén benéz a kukacba, gazdija térden állva, félig bemászva kukkol befelé a másik oldalon (csak a segge meredezik kifelé). Aztán a történet itt el is akad, mert nincs az a jutalomfalat, az a játék, az az "anyai" csalogatás, amiért ő ebbe a rettenetbe bemászna. Aztán a problémát megoldja Dodzs, aki ugyan bement, de odabent megijedt és bepisilt. Innentől már senki nem hajlandó bemenni :) Most pedig gazdi elballag az ikejába és körülnéz, mert mintha ott látott volna ilyen szerkentyűt. Gyakorolni kell, ha egyszer az agility pálya a cél :)

Ps. elengedésnél minden kutya önfeledten rohangál és/vagy eszi a másikat. Colin pedig... elballag az agilityzőkhöz, leül a pálya szélén és kerek fejjel nézi a "játszóteret".
Ps2. kárörvendő Alessiának: az az izé, ami látszólag lóg a szájából, nem AZ, hanem egy kis ágacska :)
Ps3. Azért legalább a többieknek sikerült néhány vidám percet szereznünk. Én ugye fejjel a kukacban, csalogatom Colint. Ő meg a túloldalon szeretne szabadulni az oktató kezéből. Sikerül is. Akkor aztán elegánsan el a kukac mellett és ő is les befelé velem együtt, hogy mi olyan érdekes odabent, amiért hajlandó vagyok hülyét csinálni magamból?

A szeretet szőke oázisa

Mostanában több cikket is olvastam a kutya.hu oldalon a golden retrieverekről. Volt néhány mondat, ami úgy simogatta ebgyerek imádó lelkemet, hogy most megosztom itt veletek is. Tehát a golden:

"Ha nagyon cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez a kutya szinte oly giccsesen tökéletes, mintha egy hollywoodi filmgyárban készült volna. Napjainkban első számú családi kutyaként tartják számon. Rajta kívül persze akad még jó néhány olyan szép megjelenésű, nemes vonalú vadászkutya és más fajta, amikre ezeket a jelzőket szintén ráragasztották, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a golden esetében valóban hiteles e megnevezés. A goldenre pillantva az embert óhatatlanul melegség járja át. Simogatásra csábító, barátságosságról és hűségről árulkodó tekintete miatt a legtöbb ember számára az ideális kutya. Külleme hűen tükrözi simulékony természetét és az emberek iránti odaadó szeretetét.
A golden odaadóan ragaszkodik gazdájához, amit nem illik félvállról venni. Ez a fajta rendkívül érzékeny jellemmel megáldott kutya. Amolyan romantikus lélek, aki csak akkor élhet teljes életet, ha állandóan érzi gazdája megbecsülését és szeretetét. És ez az egész családra kiterjed. Filantróp jellem lévén, örömmel fogad barátságába vadidegen embereket is, ezért sokkal inkább a környezetükkel harmóniában élő, optimista embereknek, vidám, gyermekes családoknak való, mint a zárkózott, egygazdás kutyára vágyóknak. Ebből kifolyólag előszeretettel alkalmazzák terápiás célokra, hisz a jóságos tekintetű, aranyszínű kutya jóleső érintése sok rászoruló számára jelent örömet vagy vigaszt, mialatt a kutya nagyszerűen érzi magát. Kiképzése a kevés tapasztalattal rendelkező kutyások számára is komoly sikerélményt jelenthet.
A retriever mellé ajánlatos egy nagy teljesítményű porszívót és néhány raklapnyi porzsákot is beszerezni. Az sem feltétlen túlzás, ha előtte felparkettázzuk a lakást, szőnyegeinket, ruháinkat lehetőleg kutyánk szőrszínéhez illeszkedő árnyalatúra cseréljük. A golden ugyanis bőségesen teríti félhosszú szőrét mindenhová, ahol megfordul. Ezt az apró problémát leszámítva viszont a fajta képes mindazt a békét, szeretetet, ragaszkodást és kedvességet nyújtani az embernek, amit egy kutya csak adhat. A mai rohanó és érzelmileg sivár világban a golden a szeretet szőke oázisa, aki mindig türelmes, állandóan boldogságot sugároz, és emellett puszta megjelenése önmagában is esztétikai élményt nyújt gazdája számára. Kedélybetegség ellen őket kellene receptre felírni a különböző bogyók helyett."

A cikkben továbbá arról is szó volt, hogy "a kutya túlzott kényeztetése, embergyerekként való kezelése korunk egyik népbetegsége. A kutya ezt nem igényli, sőt nem is érzi jól magát ebben a helyzetben." Nos, ezt majd Colinnal is meg kell beszélnem, hiszen itt áll feketén-fehéren, nyomtatásban, szakértők által megfogalmazva, hogy neki nem jó, hogy velünk akar aludni. Ő attól rosszul érzi magát, hogy az ölembe hajtja a fejét, hogy ájultan alszik, mialatt nekem elzsibbad a lábam. Ezt ő még nem tudja, de majd elmagyarázom neki. Ha tudom. (Vagy ha akarom) :)