Colin, a rettentő

Golyós Toll, a nagy indián balett-tanár

Egyszer régen, a messzi-messzi Galaxisban, amikor az ötyék se voltak még igazán ötyék, kaptam egy Izét... szóval, ezt itt fönt. Aztán teltek az évek, szám szerint szerintem 15 legalább és a kis izé, ami addig a szekrényem kilincsén lógott, kezdett kicsit (ha másból nem is) a színéből kimenni. De... itt van Colin, aki ebgyerek és él-hal az ajándékokért, én meg érte, szóval adódott a gondolat, hogy akkor Izé legyen mostantól az övé. Colin örült is neki nagyon, azóta is hozza-viszi, dobálja. Tekintve Izé ruhácskáját, úgy gondoljuk, Colin balettozni tanítja. És mivel az utóbbi időben a sok játszás mellett egy másik gondunk is volt, nevezetesen, hogy Colin golyói megvannak-e, ott vannak-e, ahol lenniük kell, meg ilyenek, aztán minden kérdésre megnyugtató választ kaptunk... szóval, ő lett Golyós Toll. Na, innen már világos a cím is, nem? :)

A személyi edzőm

Csapos t. :) szerint "izgalmas ezzel az ebbel az életünk". Hát, igen. Meg sportos is. Már a múltkor írtam a kis partizánakciójáról, amikor a tv-újságot aprította fel, mire hazaértem. Akkor azért eszembe jutott a régi jó Hyppolit című film, amiben a mama "személyi edzője" összetépett egy kis papírt, aztán a fecniket egyesével kellett felszedegetni a szőnyegről. Persze, a mama a végén csalt, előkapta a porszívót. Én is csaltam, csak a nagyját szedtem össze, a többit a masinára bíztam. De ma az edzőm kibabrált velem. Az éjjeli szekrényen volt egy fél csomag (100-as) papírzsebkendő. Őkelme azt kaparintotta meg, akkurátusan össze is aprította, s mivel a nyálával kellőképpen ragacsossá is tette, a szőnyegről nem volt egyszerű felcsipkedni. Mivel a gépet sem akarom idejekorán hazavágni, jó lesz az még majd a hömpölygő kutyaszőrnek, inkább én molyoltam a cafatokkal. A mennyiségből ítélve a gyomrában nem sok lehet, amiért azért külön köszönet, mert ezek a mai papírzsepik nem is papírból vannak, a balatoni tábortűzben ugyanis nem lángra kapnak, hanem összezsugorodnak, mint a műanyag. Szóval a kis személyi edző úgy látszik, a napi parkbeli hancúr és a napközbeni kerti hancúr meg az esti séta mellé felvette a szobai erőnléti (idegi) edzéseket is.

Hétvége

A hétvégén ebgyerek stresszelésének szenteltük az időt. Vasárnap reggel (egy kimerítő parkbeli hancúrozás után) kocsiba ültünk és irány a város túlsó vége. Ezzel még nem volt gond, a kocsiban is lehet szundikálni. Odaérve azonban mi kiszálltunk, Colinra csuktuk az ajtót, amitől ő azonnal teljesen éber lett. De hát egy bútorraktárba már mégsem lehet bevinni. Szerencsére tudtuk, mit akarunk, így nem sokáig húztuk az időt, irány az étkező-részleg. Pillanatok alatt sikerült dönteni is, szóval a kölyök talán tíz percet üldögélhetett a kocsiban. Mégis olyan nyivákolással fogadott, mintha egész napra ott felejtettük volna. (Egy kutya is tud hüppögni :) ) És a megpróbáltatások még nem is értek véget számára (meg nekünk sem). Ugyanis az étkező garnitúrát bepakoltuk a kocsiba, amitől aztán cseppet helyszűkében lettünk. Colinnak az ölemben maradt hely, az első ülésen. Ezzel még nem lett volna gond, de párom folyamatosan unszolt, hogy rakjam már le az ölemből, mert ha kiszúrja egy rendőr, nem fog minket megdicsérni. Próbáltam én, próbáltam. De Colin meg megpróbált az ölemben maradni. Ebből egy kisebb szabadfogású birkózás alakult ki. Végeredmény, Colin hátsó lábai a padlón, teste nagy része az ölemben. Ráadásul úgy, hogy pont a hasát nyomta/m. Elég sokat kellett volna így autózni, ezért aztán visszaemeltem az ölembe. Nos, vagy lerakni nem kellett volna, vagy visszaemelni, de a gyomra ebben a pillanatban adta meg magát, és az indulás előtt mohón elfogyasztott reggelit egy lendülettel pakolta a tenyerembe (és ahova még jutott). Nem részletezem a szagot, ami azonnal elöntötte a kocsi belsejét. Leengedett ablakkal faltuk a kilométereket és mindenkinek megkönnyebbülés volt, hogy végre hazaértünk. Colin már vidáman szaladgált a kertben, amíg mi kipakoltunk, aztán kocsit pucoltunk, illetve én még odafönt a ruhatáramat is bepakoltam a mosógépbe. Viszont az étkező-garnitúra nagyon ott van… :)

Kommentár nélkül

Mai vicces

A faluban megy összeírni az állatorvos az állatokat. Kérdi az öregasszonyt:
- Jó napot öreganyám! Van baromfija?
- Persze, hogy van, Pesten rendőr.

Colin mindennapjai

Ramonnal

lendületben (mint mindig)

Rohan az idő. Colin meg egyre inkább növekvő önbizalommal próbálja kezelni a helyzeteit. Itthon például szemrebbenés nélkül rakja fel mancsait az asztalra. Ami egyrészt a teljes neveletlenség jele, másrészt azért is felháborító, mert Morgan (bezzeg) a 15 év alatt nem vetemedett ilyesmire. Persze, ilyenkor egységesen és hangosan tiltakozik minden kétlábú, így erről a rossz szokásáról remélhetőleg hamar leszokik. A parkban meg… elég annyi, hogy ma Ramonnal, az óriás snauzerral játszott rongyhúzkodóst meg botvonszolóst? Ő, az alig négy hónapjával. Szóval, önbizalom az van. Ugyanakkor a lányoknak hagyja magát. Így aztán nem is nagyon sikerült Bonny vagy Rozi közelében olyan fotót készítenem, ahol Colin a lábain áll. Többnyire a lányok alatt fekszik. Amolyan klasszikus 69-es pózban :)

Tegnap nagyot kacagtam rajta. Annak ellenére, hogy már megint a kisasztalról lopkodott. Papírfecniket. Rögtön kettőt is. És amikor rászóltam, nézett rám kiskutya-szemekkel (na, az van neki :) ), szájából meg kilógott a két cetli, mint két nagyra nőtt nyuszi-fog. Hát, ezen muszáj volt nevetni… de azért elvettem tőle és erélyesen próbáltam a tudomására hozni, hogy ez bármennyire is jópofa dolog volt, azért még főbenjáró bűn :)