Ma reggel...

A mai reggel monnyon le!
Hajnalban felébredtem, hallom kopog az eső a párkányon. Tv bekapcs. Hallom, hogy a hétvégén végig ilyen lesz. Én meg végre a szabadba akartam menni. De nem kapucniban, jégeralsóban. :(
ps.
Ezt a vizes borzasztóságot talán egyedül Morgan élvezi. Az is valami :)

Para...

Tegnap a metró halt meg alattam, ma a villamos. Lehet, hogy nem kéne erőltetni ezt a tömegközlekedést ...

Aztamindenit...

Itt a kullancs-szezon. Ma hármat szedtem ki a Morganből. Holnap irány a nyakörves bolt.
Bár a múltkor már mondta a doki, hogy ideje gondolni rá, mert neki már voltak az idén fertőzött kuncsaftjai. Ettől függetlenül egyszerűen nem értem, mit esznek szegény kutyán. Bezzeg a tacskóban soha nem volt egy sem. Az a mérges vére tuti nem ízlett nekik. A nyugis kutyáknak meg biztos édesebb a vérük is. :)

Funkcióváltás...

Az olivás tükör A. ajándéka. Ahogy megláttam, már tudtam is, hogy a szintén oliva-mintás cukortartó és kiöntő új életet kezd, immár a fürdőszobában. Annak idején nem is tudom, hogy gondoltam, hogy olivás cukortartó... brrr... még belegondolni is ... bezzeg a szépségápolás és az oliva, na az igen. :)

Lomolás...

Az egész úgy kezdődött, hogy gyerek vett egy bringát még ősszel. A bringának a sufniban volna a helye, de mivel még ott van a bátyjáé meg az ő régije is, valamint néhány köbméter tök felesleges ezmegaz, a szépséges kétkerekű az előszobában várja, hogy felmelegedjen az idő, és végre lemehessek lomolni a sufniba. Ma úgy döntöttem, elég meleg van. Sikerült is szétosztogatnom a lakótársak között műanyag kübliket és hatalmas papírdobozokat (innentől náluk lesz még jó valamire), a kukát is félig megtöltöttem ezer éves meghalt háztartási kisgépekkel, aztán mindenféle kis dobozokban ilyen kincseket találtam: Esküszöm, sejtelmem sem volt róla, hogy ott lapulnak. Két kis zsolnay csésze. Hártyavékony és biztosan nagyon finom lesz belőle a tea. Baromi nehéz zöld üveg hamutartó, ami mostantól mécsestartóként funkciónál. ÉS!!! Velence szárnyas oroszlánja! Gondolom, papírnehezék lehetett régebben apósom íróasztalán. Mellesleg pedig egy zöld kerámia vázával is gazdagodott a zöld-szekció a konyhában. A képre odaszemtelenkedett még a bio-piacos zöld mézhelyettcukor-tartó és a zöld kancsó is :)
ps. A bringa még most sem fér be, de már logisztikázok Nagyfiúval, hogy mikor viszi el a járgányát. Kiskölök régi gépe pedig már epedve várja, hogy levigyük a telekre :)

Ezoizé...

Előrebocsátom, nem nagyon hiszek benne... de ... Karácsonyra kaptam a barátnőmtől egy mágneses nyakláncot. Eddig nem nagyon vettem elő, mert súlya is van, meg hát hideg is a bőrön. De két napja már úgy fájt a nyakam és a vállam, hogy néha sírni lett volna kedvem, sőt valamilyen oknál fogva emiatt a fájdalom miatt még levegőt se tudtam rendesen venni. Tegnap kimenőnk volt és hát rosszabb már nem lehet alapon, nyakamba raktam az ominózus láncot, hátha ... Szinte észrevétlenül egyszer csak azon kaptam magam, hogy a tőlem balra levővel is tudok társalogni, méghozzá nyakam forgatásával és nem teljes testes letámadással. Nem nagyon tartom valószínűnek, hogy a nyakam csak úgy magától döntött volna a könyörület mellett, két napi masszív fájdalom és mozgáskorlátozottság után. Ez általában fokozatosan, napok alatt szokott bekövetkezni. Most viszont körülbelül egy óra elteltével vettem észre a változást. Gyerek, aki velünk volt és már napok óta tanúja a szenvedésemnek (és napok óta tagadja meg az enyhülést hozó masszírozást - mert a Morgan masszírozásába fárad bele), a sikeren felbuzdulva előkotorta a szekrény mélyére süllyesztett mágneses térdszalagjait és ma teljes díszben bringázni indult. Ha itt is beválik, akkor alighanem a térdműtét bizonytalan ideig elnapolva. Mert a mágnes - az orvos által ugyan humbugnak minősítve - úgy tűnik, mégis hat.

Jól esett...

Az Őrségnek köszönhetően ugyebár Karácsony táján szert tettem némi zöldülő edénykére, mert azok nélkül élni gyakorlatilag lehetetlen. Erre ma reggel ebsétáltatás közben nézegetem ám a közeli Bio-piacot erősen, mert ott mintha a sok bio között megbújna egy fazekas is mindenféle szépséges zöld ezmegazzal. Ez reggel fél nyolckor volt. Eddig bírtam. Most meg itt zöldellik az asztalon egy cukortartónak kinevezett méztartó. És itt még csak le se álltam. Nem. Kellett vennem egy zöld kis kancsót is. Okát ne kérdezzétek, kellett, na. Határozottan javul a hangulatom, a reggel óta tartó fejfájás ellenére :)