Rendhagyó könyvajánló

 Nem akarok sírni, de az utóbbi időben úgy alakult az életünk, hogy általában a nap végére (közepére) nem marad egy szabadgyököm, amit értelmes elfoglaltságra tudnék fordítani. Talán ezért fordulhatott elő, hogy mostanában sorozatokra veszem rá magam, köztük most éppen az Árulók, gyilkosság a kastélyban van soron, de könyvet jó érzéssel nem tudok a kezembe venni, mert nemes egyszerűséggel még egy romantikus maszlag sem tud igazán lekötni. Komolyabb dolgokról nem is álmodozom. A múlt héten úgy alakult, hogy a fény az alagút végén látszódni kezdett, így gyorsan kikaptam az íróasztal lámpám alatt olvasásra váró kötetek közül Raymond Chandler: Hosszú búcsú című regényét. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, a történet főhőse Philip Marlowe magándetektív. Most hirtelen nem esküdnék meg rá, hogy korábban olvastam-e a szerzőtől bármit, pedig ez már a hatodik regénye, de a magánnyomozó neve ismerős volt, ezért is landolt egy igencsak akciós vásárlás alkalmával a kosaramban. 

Igazság szerint az első napokban nem igazán haladtam vele, de ezt betudtam annak, hogy kicsit elszoktam az olvasástól az utóbbi időben. Meg azt is meg kell mondjam, a stílusa kicsit lassú, részleteken elidőző (amit egyébként más regények kapcsán kifejezetten élveznék), maga a történet eléggé lassan kapta el a ritmust, amit egy krimitől elvárna az ember lánya. Néhány napra ott is maradt a nappali asztalkáján. De tegnapelőtt délután erős elhatározással a kezembe vettem. Mint aki becsületbeli kérdést csinál abból, hogy amibe belekezdett, azt fejezze is be. Talán a megfelelő napon nyúltam utána, mindenesetre addig le se tettem, amíg az utolsó oldalig el nem jutottam. És láss csodát, élveztem, izgultam, drukkoltam és végül elégedetten tettem le. Jó regény volt ez! Hozta a fordulatokat és még a legvégére is tartogatott egy csavart, amiben szinte bíztam egyidő után, de az utolsó oldalakig nem lehettem benne biztos, hogy be is következik. Úgyhogy ha összeakadtok vele, bátran válasszátok és jó szórakozást hozzá!