A múlt héten belefutottam a 21.század Kiadó hirdetésébe, miszerint ők is beszállnak a raktárürítős, óriási kedvezményes könyvkiárusításba. Online! Nos, egyszer voltam egy ilyenen személyesen valahol Óbudán, ahol alig félórányi kóválygás után sikerült egy, azaz egy darab könyvet vennem a bolti árnál valóban sokkal olcsóbban, de igazság szerint csak azért, mert nem akartam üres kézzel távozni. Az a kiárusítás tényleg azt a célt szolgálta, hátha felszabadul néhány raklapnyi hely a raktárban. Szerintem nem nagyon érték el a céljukat. No, de hagyjuk is a múltat és térjünk vissza a 21. századhoz, ha csak képletesen is.
A Kiadó ajánlatában voltak érdekesnek ígérkező kötetek 290,- és 490,- forintos áron, de még 990,-ért is megérte a többség. Úgyhogy elcsábultam. Roppant nagy önmérsékletet gyakoroltam, így megálltam hat könyvnél és 3.040,-Ft-nál. Igazság szerint bőven lettek volna további érdekességek is, de véletlenül belenéztem a tükröződő monitorba és a képmásom a szemét forgatta még ettől a rendeléstől is. Ugyanis van egy mappám a gépen (sőt, lementve külső tárolóra is, nehogy elszálljanak a szélbe az innen-onnan összevadászott könyvek) és ott közel kétszáz könyv várja, hogy elolvassam őket, itthon az íróasztallámpa alatt további öt és ha a mostaniakat is aláteszem, lassan csillárként is funkcionálhat majd. Nem állítom, hogy kivétel nélkül a szépirodalom remekei, vannak köztük jócskán amolyan egyéjszakás kalandok is, amiket nyilván letörlök majd, ha elolvastam, sőt talán végig se rágom magam rajtuk, de azért vannak szép számmal olyanok is, amikkel gazdagodik a szerverem odafönt. Mint például Edward Rutherfurd könyvei, vagy Marina Fiorato regényei, amik közül A muránói üvegfúvó nagy kedvencem volt. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindegyikért fizettem, bár voltak olyanok, amiket egykor megvettem, aztán megváltunk egymástól, de visszaszöktek az ablakon át e-formátumban. Mint ahogy roskadásig vannak a valós könyvespolcaim is olyan könyvekkel, amiket valaha szerettem és bízom benne, hogy még újra olvasva is élményt jelentenek majd. Lelkiismeretem háborgását pedig némiképp csillapítja a tudat, hogy több száz könyvet ajándékoztam különféle helyeknek, amikért nyilván alaposan leapasztottam a pénztárcámat, de fillérekért vagy éppenséggel ingyen adtam túl rajtuk. A mérlegem, azt hiszem, így nagyjából egálban van, bár, ez aligha vigasztalja azokat, akik az eladott példányok után kapnak jutalékot. Valahogy így vagyok ezzel én magam is, mert már a saját könyveimet is le lehet tölteni "csak úúúgy", de igazság szerint még ennek is örülök, mert így legalább még több olvasóhoz eljutnak.
Tudom, hogy - főleg a mai világban - nem is normális érzés, ahogy minden új, ajtón belülre kerülő kötetet megsimogatok, kedves ismeretlen ismerősként üdvözlök. De vallom, hogy ők a legjobb barátok. Bizonyságul álljon itt néhány könyvvel kapcsolatos idézet:
"Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, látván, hogy van élet a halál után"
Paulo Coelho népszerűsége nekem kicsit rejtélyes, általában közhelyesnek érzem, de ezzel a megállapításával messzemenően egyetértek: "Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot."
Vagy ahogy Gárdonyi Géza mondta: "A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénzt. Mint a vetőmag."
Jó olvasást minden errejárónak! Te mit nyitsz ki legközelebb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése