(2019. 05. 10.)
Hétéves lettem én, s nekem íródott ez a kis költemény.
Ennyi év alatt tettem ezt-azt, dolgokat
Megihlettem gazdám, hogy írjon rólam jó sokat.
Hétéves lettem én, s talán igaz, hogy engem szeretnek legjobban e földtekén.
De nem volt ez mindig így, néha magam is könnyezek kicsit.
Hisz voltak elődök, nagyok és kicsik.
Közülük Colint ismertem én, gyógyír voltam sebzett szívén.
Ha van sors, mely nekem rendeltetett,
A gyógyítás és öröm, mely lelkeket melengetett.
Ebből részesültem én is magam, S még nem is ősz a bundám avagy hajam.
De jó volt ez a hét év!
Volt benne nyűg, s hév, de nem cserélném el semmiért.
Voltak itt vadász ősök, belőlük lettek a hősök.
Én vadat már nem kajtatok, kicsit irigykedem is rajtatok.
Hogy hogyan lettem nyíri Aporból skót rőtszakállú Jamie boy?
Rejtély, mely gazdám lelkéből tört elő, midőn a kanapén a tv-t leste ő.
Az évek során sokat tanultam, barátokra leltem és sokat javultam.
Már gyerekbarát vagyok, ha kell, s nem riogatom őket, az apró tipegőket.
Vannak rigolyáim is, kinek nincsenek?
Ha házat őrzök, az érkezők esélytelenek.
Hangos vagyok és vad, jutifalatért sem megalkuvó,
De ha a barátom leszel, öledben boldogan megbújó.
Számon tartom családom érdekeit, Futtatom őket, ha kell, az életükig.
S cserébe ők is vigyáznak reám:
Orvos, vitamin, puha ágy, programok, s a kocsiban rajtam a hám.
A telek az én birodalmam, megénekelném, ha lenne irodalmam.
De most búcsúzom, ezernyi móka vár
A csatornaásásnál is nagyobb homokvár,
S a víz, a Balaton selymes víze, melybe ugrani jó hajnalonként izibe.
A fűben henteregni csodás, a pattanó labda utáni iramodás...
Mondom én, mennyi móka, de hallga csak: reggeli tálam telik a jóra.
Mancsos ölelés, Jamie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése