Annyi feszültség van bennem, hogy tulajdonképpen simán elláthatnám a lakás energiaszükségletét, pedig van fogyasztónk bőven. Anyuval a dolgok - ha egészen őszinte akarok lenni - egyszerűek. Talán éppen az a baj, hogy igazából csak bébiszitterkedem mellette, mert képtelenség normális interakcióba bonyolódni. Mindegy, ezt most már elengedem, nem tudok változtatni rajta, hogy saját döntése okán nem hall, nem lát, zárt buborékban éli az életét és kényszerít minket is erre a buborékra. Ez van, ha szeretem, ha nem. Az otthon nem jelentkezik, már nem is érdeklődöm, amiből nyilván arra következtetnek, hogy nekünk biztosan megfelel ez a jelenlegi állapot. De igazság szerint legalább annyira rettegek tőle, hogy jelentkeznek, mint attól, hogy nem. Most már inkább azon parázok, hogy a novemberi ideiglenes elhelyezéséig már ne romoljon mentálisan jobban, mert aztán majd köszönik, ők se segítenek. Olyan pedig nem létezik, hogy ne láthassam az unokáimat bő egy év elteltével!
Tegnap tévéztünk, aztán átkapcsoltam a Netflixre, amikor pedig vissza, akkor már nem volt tv adásunk. Hagytam a fenébe, este volt, ki-ki nyugalomba, már én is bólogattam, mentem aludni. Reggelre a helyzet - magától - nem oldódott meg, de hagytam, majd ha délben hazajövök, intézem. Ha nem is egyszerűen, de megoldottuk Vandával és egy kedves női hanggal közösen. Alig fél óra kellett hozzá. A sikeren felbuzdulva gondoltam elintézni az aktuális átutalásainkat. Na, ott újfent elborult az agyam, mert a laptopom és a telefonom egyik napról a másikra megharagudtak egymásra, mire a békülést kigépészkedtem, már közel álltam hozzá, hogy mindkettőjüket kivágom a - csukott - ablakon. Közben életem párja is vicceskedni vágyott a telefonban, nem mondom, hogy értékeltem a humorát.
Jöttömben-mentemben meg - én hülye - be-benézek a Facera, hogy kövessen az országos híreket. Na, ezt végképp nem kellene! Az emberek olyan szintén vannak meghülyülve, hogy a harmadik kommentnél már kivándorolni lenne kedvem, de legalábbis elbújni egy kerekerdő mélyén és embert nem látni néhány hétig. Lezajlott a választás, lassan elcsitulhatnának a végletekig felajzott indulatok, de nem, mert még a szimpatizánsok is marják már egymást, hogy ha egy döntés születik, az jó lesz-e, ha egy kinevezés megvan, az mégis miért, mert az illető szerint biztos nem. Mert ő maga Nostradamus, aki látja a jövőt és előre tele van mindenféle prekoncepcióval. Emberek! Még fel sem állt az új kormány, a dolgok még csak most indulnak be, lesz szíves ez a sok önjelölt miniszterelnök kicsit visszavenni. Mert "nem ezért választottuk meg, hogy ezt nevezze ki vagy amazt". Nem, azért választottunk, hogy változás legyen. Az a változás meg majd bebizonyítja, hogy jó döntés volt-e. De az hétszentség, hogy nem akkor, amikor még a régi garnitúra ül a székekben. 16 évig mindenki csendben volt, most meg tegnapelőttre miért nincs minden megoldva. Normááális, Margit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése